Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 2. fejezet. Kultúra és civilizáció a római császárság két első századában
igen nagy jelentőségű volt a vallásos propaganda szempontjából is: a keresztyén misszió nem tudta volna meghódítani az antik világot, ha a jó közlekedési viszonyok nem tették volna lehetővé az érintkezést egy= mástól távoleső vidékek közt is. A forgalom alakulása szempontjából igen nagyjelentőségű volt a hír= közlés megszervezése. Ez tulajdonképpen még a perzsa birodalomban történt meg állami „posta"=szolgálat létesítésével. A fő útvonalak mentén meghatározott helyeken állomásokat tartottak fenn, ahol a hivatalos ügyekben utazó hatósági személyek megpihenhettek, előfogatot, ill. lova= kat válthattak, stb. Az állomások fenntartása a helyi lakosság kötelessége volt, s ezt robotszerűen kötelezték a szükséges szolgáltatásokra. Ezt a postarendszert vette át a Ptolemaiosok korában Egyiptom, ennek alapján szervezte meg az állami postaszolgálatot Augustus is. A postát azonban csak állami hatóságok használták: a hatóságok rendeleteit, közleményeit továbbította, hatósági személyeket, futárokat, stb. szállított. Egy Kr. e. 255=ből ránk maradt egyiptomi postajegyzék pl. tanúsítja, hogy az illető postaállomáson naponta minden irányban két=két postajáratot irányítottak, ill. továbbítottak 3 5. A forgalom szempontjából különösen három tényező jött számításba: a katonaság, a hivatalnokok és a kereskedők. A katonaság mozgási lehetőségeinek biztosítása megkívánta a jó utakat és a biztonságos közlekedést. Az újoncokat legtöbbször szolgálati helyük= tői távol eső vidékeken sorozták be, úgyhogy már bevonultatásuk is szükségessé tette a forgalom biztosítását. A légiók időközönkénti cseréje, valamint hadászati okok egyébként is kényszerítően szükségessé tették az utak karbantartását, azok biztonságának őrzését, stb. Szükségessé tette a jó közlekedési utak biztosítását az államigazgatás fenntartása is: a császár és a római központi kormányzat csak úgy tudta igazgatni a birodalmat, ha állandó szoros érintkezésben volt a provinciák= kai. Ezért állandóan számos hivatalnok volt úton, utasításokat vitt és jelentéseket hozott. A forgalom jelentős, talán legjelentősebb részét azon= ban a kereskedelem bonyolította le. A kereskedőről mondja Horatius, hogy napkelettől a napnyugat végső határáig cseréli árúját, megfordul a leghidegebb tájakon és a legforróbb vidékeken és nem riad vissza tengeri utaktól még télvíz idején sem. A mindent pénzzé tevő és kapzsi kereskedő nem egyszer lett céltáblája a gúnyos szatírának. Persius Flaccus (Kr. u. 34=63) szerint az irigység biztatja a kereskedőt, hogy „sózott halat, hódprémet Pontusból, kócot, ébenfát, tömjént, Kós szigetéről való selyem= szövetet" szállítson és „szomjas tevékről szedje le a borssal telt zsáko= kat" 3 6. Ez a felsorolás tanúsítja, hogy a kereskedelembe bekapcsolódtak a római birodalom határain túl fekvő országok is, mint a Fekete=tenger 3 5 V. ö. Moravcsik: A papiruszok világából, 1942, 14 k. lpk. és Moravcsik: Miről vallanak a papiruszok, 1961, 96. k. lpk. 3 6 Persius, sat. V, 134=136. 75
