Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 2. fejezet. Kultúra és civilizáció a római császárság két első századában
2. Augustus uralomra jutásával véget értek a polgárháborúk, megerő= södött a birodalom belső és külső biztonsága, a béke megszilárdulása pedig gazdasági, társadalmi és kulturális téren egyaránt nagy fellendülésnek nyitotta meg az útját. Amint láttuk, Augustus bel= és külpolitikájában egyaránt a régi rómaiság gondolata érvényesült: ez szabta meg az impe= rium útját és mutatta a „békepolitika", a pax Romana irányát. Ennek a korhangulatnak ad kifejezést Vergilius kifejezve egyúttal a római külde= téstudatot is: Ámde te, római, arra ügyelj, hogy a népeken úr légy, — Néked a művészet: békében szabni a törvényt, Megkímélni a gyengét és leigázni a dölyföst 2 4. Az „augustusi korszaknak", a római küldetéstudatnak és a teljesítmé= nyeire büszke, megelégedett közhangulatnak szemléletes kifejezést ad a gens Augustának a karthagói templomban emelt oltár. Egyik oldallapján a dombormű Róma istennőt ábrázolja, amint fegyvereken pihen. Jobbjá= ban oszlopot tart, melyre az égből alászállott Victoria, a győzelem isten= nője éppen ráhelyezi a kerek pajzsot, a clipeust: ilyen pajzsot szentelt a szenátus és nép Augustusnak, ez ékesítette a császár palotáját is Rómában a Palatínuson. Az istennővel szemben az oltáron a bőségszaru (cornu copiae), Mercurius botja (caduceus) és a földkerekséget ábrázoló gömb látható. „Róma fenséges alakja pihen. A háborúnak vége, Róma győzött, a fegyverekre nincs szükség. Most már ezek adják azt a biztos alapot, melyre a római impérium felépül. Róma büszkén tekint világbirodalma jelképeire: istenfélelem és vallás (pietas) azok az alapok, melyeket az oltár érzékeltet. Ezeken pihen a világ jóléte, melyek a bőségszaru, a bot és a földgolyó képében megjelennek 2 5." Ugyanez a hangulat jut kifejem zésre Rómában az ara pacis domborművein is. Az Augustus által meghatározott politikai és gazdasági irányvonal alap= ján a birodalom népei — kisebb, a határokon folyó háborúktól eltekintve — két évszázadon keresztül szinte zavartalan belső békét élveztek. Joggal állapították meg, hogy külsőleg tekintve a világ talán sohasem volt olyan boldog, mint Traianus és Hadrianus korában. De a provinciák még a kegyetlen császárok alatt is nyugodtan éltek. A rend és béke, az állam= rend szilárdsága és a gazdasági életben mutatkozó fellendülés biztonság= tudatot adtak a lakosságnak. A holnaptól való félelem, mely az embereket a polgárháborúk idején eltöltötte, megszűnt. Ezekben az évszázadokban nincs tudomásunk belső nyugtalanságról vagy forradalmakról — eltekintve a zsidóság egészen más természetű felkeléseitől. A lakosság — úgy látszik — nemcsak kényszerből, hanem önként és meggyőződésből is támogatta az új rendet. 2 4 Aeneis VI, 851=853 (Devecseri Gábor fordítása). 2 5 Rostovtzeff: Gesellschaft und Wirtschaft, I, 40. lap. 71
