Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 2. fejezet. Kultúra és civilizáció a római császárság két első századában
V i 1 á g ρ ο 1 g á r s á g, visszavonulás a közélettől, népi ellentétek A császárság ideje alatt folytatódott a hellenizmus idején megindult folyamat: népek és kultúrák keveredése, kicserélődése és kiegyenlítődése. A római birodalomban az oikumené népei még jobban összeolvadtak, még szélesebb területen cserélődtek ki, mint a sokkal kisebb területeket meg= szervező hellenisztikus államokban. Ez a folyamat nyilatkozik meg a szellemi magatartásban, főképp a kozmopolitizmus és az individualizmus jelenségeiben, melyek a helleniz= musból öröklődve a római kornak is jellegzetes tünetei. Világpolgárnak tudta magát a civis Romanus is, holott büszke volt pol= gárjogára. „Cosmicus: e jelzőt kívánod, Tucca, viselni" — írja Martialis az 1. században csípős kétértelműséggel a különben ismeretlen római polgárnak 2 6. Marcus Antonius is azt vallja magáról: „Városom és hazám, mint Antoniusnak: Róma, mint embernek: a világ! 2 7" S ha ilyen kozmo= polita hangulatban élt a római polgár, mennyivel inkább töltötte el ez a gondolkodásmód a provinciák lakosait, akiknek ugyan polgárjoga nem volt, de élvezték a birodalom nagy népközösségének áldásait. „Polgára vagy a világnak és része is — mondja a 2. század elején Epiktetos —, de nem olyan, aki szolgál, hanem olyan, aki kiváltságot élvez. Mert képes vagy az isteni világkormányzást megérteni és az egymásutánját fel= mérni 2 8." Seneca a kozmopolitizmusból vezette le az ember méltóságából adódó emberi jogokat és hangoztatta, hogy „az embernek embertársa előtt szentnek kell lennie" 2 9. Ezt a gondolkodást átvette az elgörögösödött zsidóság is: Philo szerint Ádám volt az első kozmopolita. A kozmopolitizmus a császárság korában is együtt járt az individualista gondolkodással. A széles tömegek, sőt a vezető társadalmi osztályok is visszahúzódtak a közéleti szerepléstől, főként a politikától. A császárság korában nem voltak sem politikai pártok, sem politikai szervezetek. A birodalom igazgatása a császárok által kinevezett hivatalnokok kezében volt, hivatalnokok igazgatták a városokat is, a lakosság nem folyt be a közügyek vezetésébe. Az emberek inkább saját maguknak éltek, igyekez= 2 6 Martialis, epigr. VII, 41, Csengery János fordítása. — A „cosmicus" meg= jelölés kétértelmű, mert egyfelől a világpolgárságra utal, másfelől pedig a híres római illatszergyárosnak, Cosmusnak készítményeire. 2 7 Μ arc. Ant. VI, 44, ford. Huszti József. 2 8 Epict. II, 10,3. 2 9 Seneca, ep. ad Luc. 95,33. — Seneca ezen az alapon tiltakozott az emberi méltóságot meggyalázó gladiátori játékok és az emberi élet semmibe vevése ellen: „Semmi sem gyalázatos, amit megfizetnek. Az embert, akinek embertársa előtt szentnek kellene lennie, most játékból és időtöltésből legyilkolják s azt, akit már sebek adására és elfogadására tanítani is istentelenség volt, most mezíte= lenül és fegyvertelenül vezetik elő, s egy ember elég látványosságot nyújt halála által." Seneca, id. h., Barcza József fordítása. 72
