Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 2. fejezet. Kultúra és civilizáció a római császárság két első századában

8g=től fogva Itália szabad lakosságára és a coloniákra

2

2. Ezenkívül egyesek adományozás révén, főleg politikai érdemekért kapták meg a polgárjogot, sőt voltak — úgy látszik — esetek, amikor valaki azt megvásárolta (Csel. 22,28). De hogy a római polgárjog a Kr. u. 1. században a birodalom keleti provinciáiban milyen ritka volt és mennyi kiváltságot jelentett, azt szemléletesen tanúsítja éppen Csel. 22,23=29 elbeszélése. Ehhez járult, hogy a polgárjog örökölhető volt és a provinciákban azok, akiknek pol= gárjoguk volt, megtarthatták helyi polgárjogukat abban a városban, ahol laktak, ill. ahonnét származtak. Így mondja magát Pál apostol is tarsusi= nak (Csel. 21,39). A polgárjoggal számos kiváltság járt együtt, így pl. adómentesség (kivéve az örökösödési adót). Római polgárokat nem volt szabad megszégyenítő büntetéssel (megkorbácsolás, keresztrefeszítés) súj= tani. Ügyeikben római bíróságok hatálya alá tartoztak, peres ügyekben pedig „fellebbezhettek" a császárhoz, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy kivonták ügyüket a provinciai hatóságok hatásköréből és a császártól kértek döntést. Így tett Pál apostol is (Csel. 25,11). A birodalom belső rendjét és biztonságát a hadsereg biztosította. A köztársaság utolsó századában, a forradalom évtizedeiben a politikai veze= tők mindegyike a hadseregre, ill. azokra a légiókra támaszkodott, ame= lyeket vagy maga tartott fenn, vagy pedig különféle juttatásokkal tudott magának biztosítani. Ezért Octavianus Actium után is magának tartotta meg a főparancsnokságot a hadsereg fölött és utódai is gondosan őrködtek azon, hogy a hadsereg biztosan a kezükben legyen. A második század vége felé a birodalom kimondottan katonai monarchiává alakult át. A birodalom kiterjedéséhez képest azonban békeidőben a hadsereg létszáma viszonylag alacsony volt, alig haladta meg a 300 000 főt. A 25 évi szol= gálati időt számításba véve ez azt is jelentette, hogy évente kb. 20 000 újoncra volt szükség. A sorkatonaságot kiegészítették még az ún. segéd= csapatok, amelyeket a nem=római „szövetségesek" állítottak, valamint a légiókat kiegészítő műszaki csapatok, felszerelést szállító szekerek, stb. A csapattesteket — a segédcsapatokat is — római tisztek vezették, akik a magasabb rangfokozatokban nagyrészt a lovagok rendjéből kerültek ki

2

3. A kiszolgált katonák polgárjogot kaptak, letelepítették őket, birtokot vagy jelentősebb pénzösszeget juttattak nekik, hogy el tudjanak helyez= kedni a polgári életben. 2

2 Coloniák voltak a kiszolgált katonák (veteránusok) által és az ő részükre alapított városok a birodalom különböző részein. Ilyen colonia volt pl. Philippi is (Csel. 16,12). 2

3 A „százados" (latinul centurio, az Újszövetségben pl. Mt 8,5; Mk 15,39, stb.) a sorkatonaságból kiemelt és alsóbb fokozatokat megjárt altiszt volt, aki kb. 100 főből álló egységet vezényelt jelentős fegyelmi hatáskörrel. — A légiót a „legátus" vezette, nála magasabb rendfokozatok részben a szenátorok sorából kerültek ki, ill. betöltőik helyet kaptak a szenátusban. 70