Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 1. fejezet. A római császárság
A vallási restauráció és az új saeculum meghirdetése Augustus a vallás kérdésében is a régi rómaiságot képviselte. Kr. e. 28=ban közvetlenül a császári palota mellett új templomot emelt Apollonak és neki a kultuszban kiemelkedő helyet biztosított. Ez az intézkedése is egyéb politikájának az irányvonalába esett. Antonius, aki keleten Diony= sósként ünnepeltette magát, a kultuszban is az organisztikus Dionysos= Bacchus=kultuszt részesítette előnyben. Ezzel szemben adott Augusztus nyomatékot az Apollo=kultusznak, amely a mérsékletet és fennkölt, nyu= godt szépség=eszményt képviselte, és így jobban megfelelt a régi rómaiság eszményének, sőt azt hathatósan alátámasztotta. Kr. e. 28=tól fogva elkezdette Rómában a régi templomokat újra felépíteni és a régi, részben erősen elhanyagolt kultuszokat feleleveníteni. Ezért mondja Livius Augustusi „az összes templomok újra=alapítójának és helyreállítójának 2. Élete végén maga Augustus jegyezte fel a működéséről készített beszámo= lójában, hogy hatodik konzulátusa idején (Kr. e. 28=ban) 82 templomot állíttatott helyre 3. Ebben is a régi római gondolkodást képviselte, mert minden törekvése a religio — azaz „az istenek rendelkezésének" — pontos megtartására irányult. Ennek a szemléletnek megfelelően mondja Livius (5,51,4), hogy a negligentia deorum — vagyis „az istenekkel való nem= törődés", azok „elhanyagolása" — tette szerencsétlenné Rómát, és hogy csak a religio hozhatja meg a nép boldogulását. Augustus rendelkezései, sőt általában uralma elé kora nagy remény= séggel tekintett: ebbe belejátszottak „messiási" váradalmak is. Vergilius úgy írja le első eclogájában találkozását Augustusszal, mint kegyes és megmentő istenség megjelenését 4. Még nagyobb jelentősége van ebben az összefüggésben a híres 4. eclogának. Ezt Vergilius Kr. e. 4o=ben írta, tehát négy évvel Caesar meggyilkolása után, akkor, amikor Octavianus és Antonius Brindisiben békét kötöttek és ennek zálogául Antonius feleségül vette Octavianus nővérét, Octaviát. Ekkor hirdette meg Vergilius az „isteni gyermek" megszületését és az „új aranykor" reményét: Eljött már az idő, mit a jósnő szent szava hirdet, Újraszületve az évszázak nagy rendje megépül. Már megtérhet a Szűz, meg az ősi saturnusi korszak, Már új sarjat küld le a földre az ég λ magasból. Csak te a most születő gyermekre, ki hozza a vaskor Végét, és akivel beköszönt az aranykor a földre, Szűz Lucina vigyázz, bátyád országol Apollo. 2 Livius, 4,20,7: templorum omnium conditor ac restitutor. 3 Monum. Ancyr. 4,17=18. 4 V. ö. Altheim: Römische Religionsgeschichte, III, 40=41. lpk. 58
