Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 1. fejezet. A római császárság

ö pedig isteni életet él és isteni körben Látja a héroszokat meg s őt is látni közöttük, S kormányoz megbékélt földön az ősi erénnyel

5. A Vergilius által megjövendölt „új sarj" ugyan nem született meg, de a költő magában Augustusban látta az új aranykor megvalósítóját. Az Aeneisben úgy dicsőítette Octavianust, mint földön járó istent, aki sors= szerű küldetést tölt be: „Ez a férfi, ő az, akiről gyakran hallod, hogy neked ígérték meg: Augustus Caesar, az isteni [Julius Caesar] nemzetsége, aki újból megalapozza az aranykort. . ." (VI, 791 kk.). Kr. e. 29=ben a római szenátus Octavianust a nemzeti istenek sorába vétette fel

8. De maga Augustus is úgy ünnepeltette uralkodását, mint a mitikus aranykor új elérkezését. Ezt több körülmény is mutatja. A pártu= sokon aratott diplomáciai győzelmet és a Kr. e. I7=ben megjelent feltűnő csillagképet arra használta fel, hogy ún. saecularis ünnepséget hirdessen meg

7. Az ünnepség főpapja mint pontifex maximus maga Augustus volt, az ünnepi költeményt pedig Horatius írta (Carmen saeculare). Benne nem= csak Róma nagyságáért, hanem a „messiási üdvkor" javaiért, főként bősé= gért és Augustus sikeres uralkodásáért könyörög. A költő a régi rómaiság erényeinek, mint a hűségnek, a békének, az ősi tisztességnek és becsüle= tességnek visszatérésével, valamint a jólét emelkedésével már látja is könyörgése beteljesedésének előjeleit. Hasonló motívumok szerepelnek Augustus híres szobrán, amely őt imperátorként ábrázolja és eredetileg valószínűleg feleségének, Líviának a villájában állott. A szobor Augustust páncélban állítja a szemlélő elé, a páncél díszítése egyfelől békepolitikájá= nak jelképeit mutatja, másfelől pedig a bőség szarújával és más e körbe vágó képekkel az új aranykor beköszöntét hirdeti. Végül a Kr. e. 9=ben felavatott ara pacis („békeoltár") ábrázolásai ugyanebben a gondolatkör* ben mozognak: az egyik dombormű az aranykort jelképezi a bőséggel és jóléttel, mely terra matert (az „anyaföldet") körülveszi. Bár Augustus nem lett a kortársai által várt megváltóvá és alakja több vonatkozásban vitatott a történelemírók közt, mégis tisztelettel olvas= hatjuk büszke szavait, melyekkel összefoglalta életművét és hangsúlyozza, hogy „a legjobb államrendet" akarta létesíteni és azzal a reménységgel akart sírba szállani, hogy „a köztársaság általa lerakott alapjai meg= maradnak megrázkódtatás nélkül

8". 5 TrencsénybWaldapfel Imre fordítása szerint, v. ö. Szerb Antal: Száz vers, ^957/ 77· lap. — A 4. eclogához fűzó'dő gazdag irodalomból v. ö. Lietzmann: Der Weltheiland, 3. k. lpk. (Kleine Schriften, I, 26 k. Ipk.); Norden: Die Geburt des Kindes, 8. k. lpk.; Weber Wilhelm: Der Prophet und sein Gott; Stauffer: Jeru= salem und Rom, 24. k. lpk.; Stauffer: Christus und die Caesaren, 83. k. Ipk. 6 Monum. Ancyr. 2,21 Dio Cass. 51,20,1; v. ö. Stauffer: Jerusalem und Rom, 27. lap. 7 Stauffer: Christus und die Caesaren, 90 k. lpk. 8 Suetonius: Augustus 28: Ita mihi salvam ac sospitem rem publicam sistere in sua sede liceat atque eius rei fructum percipere, quem peto, ut optimi status 59