Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 1. fejezet. A római császárság

lomért folyó döntő harcra, miközben Antoniustól elfordultak hívei, látva hellenisztikus mintákhoz igazodó politikáját. Végül Kr. e. 31. szeptem= ber 2=án Actiumnál dőlt el kettejük küzdelme s vele a római birodalom sorsa is. Octavianus győzött Antonius és Kleopatra egyesült hadereje fölött. A következő évben Egyiptom is római provinciává lett. Augustus principatusa A birodalom újjászervezése Az actiumi győzelem után Octavianus hozzáláthatott a birodalom belső újjászervezéséhez. Caesar tragédiáján és Antonius bukásán okulva Octa= vianus elejtette azt a koncepciót, amely a római birodalmat a hellenisztikus államok mintájára akarta átépíteni. Ε helyett mindenben tekintettel volt a római hagyományokra és az újjászervezést ezek keretében oly módon vitte keresztül, hogy a hagyományos állami berendezkedést tőle telhetőleg kímélte és megtartotta, noha sok vonatkozásban új tartalommal töltötte meg. Vallási téren a köztársaság idején már elhalt szervezeteket is életre* keltette és így a köztársaságot „restaurálta". Ilyen értelemben mondta már Vellerns Paterculus, egy Tiberius korabeli római történetíró Augustus principatusát „respublica restituta"=nak. A törvények ismét érvényesül* tek, a törvényszékek hatékonyan működtek, a szenátus visszanyerte régi jogkörét, a magisztrátusok ismét megkapták régi hivatali joghatóságukat. A köztársaság restitúciója azonban — természetszerűleg — csak külsőleg történt meg, a valóságos hatalom Augustusnak, az imperatornak kezén volt és maradt. A régi köztársasági rend helyreállítása szempontjából döntő volt, hogy Kr. e. 27=ben Octavianus a szenátusban ünnepélyesen lemondott azokról a rendkívüli felhatalmazásokról, amelyek alapján addig a hatalmat gya= korolta és azt visszaadta a szenátusnak. Ettől fogva Octavianus az „első polgár", „princeps civium": ezért nevezzük a római császárságnak azt a formáját, ahogyan azt Octavianus megszervezte és ahogyan az kb. 2. év= századon keresztül megmaradt, principatusnak. Ekkor kapta Octavianus a szenátustól az Augustus címet és teljes neve ettől fogva Imperator Caesar Divi filius Augustus, azaz Caesar, az istenített [Julius Caesar] fia, imperátor és augustus \ A hatalom természetesen továbbra is Augustus 1 „Augustus" (görögül a. m. sebastos) magyarul a. m. „szent", „fenséges". „Az 'augus=tus' név jelentését és értékelését csak az 'augere' és 'augeri', azaz 'növekedést és felvirágozást hozni' illetve 'biztosítani' fogalma magyarázza meg. De az 'augos'=ból származó 'augus' rokon az 'augur'... és 'auctor', 'auctoritas' fogalmakkal is. Ez utóbbi a szigorúan személyhez kötött [varázs=]hatást, a 'máná=t jelöli meg. Maga Augustus hangoztatta, hogy e tulaj= donság birtokában volt." V. ö. Muller=Gross, RAC I, 994. 56