Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 4. fejezet. A hellenizmus kultúrája

is bőven jellemzett megtestesítője. De már Antisthenesről, az iskola meg= alapítójáról, aki haját, szakállát gondozatlanul hagyta és csak egy rongyos köpenyt viselt, mondotta állítólag tanítója, Sokrates, hogy rongyos ruhá= jának szakadozott lyukaiból hiúsága kandikál ki. A kynikus életformát ez a hiúságból „cinizmusba"

4

5 átváltó belső megüresedése teszi tönkre. — A kynikusok teremtették meg azt a sajátos irodalmi formát, amelyet diatribének szoktunk nevezni: valamely témának könnyed, vitázó kérdé= sekkel váltakozó rövid, sokszor frappáns mondatokban történő kifejtését. Ezt az irodalmi műfajt átvették és tovább alkalmazták a stoikusok. Egyik mestere Epiktetos volt. Pál apostol is sokat tanult a diatribétól: fordulatait valószínűleg szívesen alkalmazta missziói igehirdetésében, leveleiben pedig ugyancsak használta egyes stílusformáit. 3. A filozófiai iskolák központja a hellenizmus idején is jórészt Athén maradt. Az utódállamok, sőt az egész ismert világ területéről ide sereg= lettek a tanulni vágyó fiatalok, a legkülönfélébb nemzetiségekből szár= mazó érdeklődők. Csak idővel alakultak ki egy=egy neves filozófus veze= tésével Athénen kívül is egyes iskolák (pl. Poseidonios iskolája Rhodos= ban), amelyek azonban inkább az illető filozófus személyéhez kötöttek voltak. Ezekben az iskolákban ugyan tanították a hagyományos metafi= zikai „alapvetést", az iskolák munkája azonban hamarosan sokkal „gya= korlatibbá" lett. Sok filozófus a filozófia feladatát elsősorban abban látta, hogy gyakorlati életbölcsességet tanítson — ez egyeseknél egyenesen „élet= művészetet" jelentett. Ez főként a római császárság idején volt így. Amikor a régi istenekben való hit megrendült, az államvallással való elégedetlenség terjedt és az asztrológia elterjedésével pesszimizmus vett erőt széles néprétegekben, a filozófia vállalkozott arra, hogy a belsőleg megingott embereknek világnézetet adjon, őket gyakorlati életbölcsességre nevelje, sőt a vallást is pótolja számukra. A közgondolkodásban ezen a vonalon az epikureusok és a stoikusok tettek szert a legnagyobb befolyásra. 4. Epikuros (Kr. e. 341=270) kb. jo6=ban alapította meg iskoláját Athénben. Egyéniségét jellemzi az a felirat, amely a kerttel körülvett iskola kapuja fölött állott: „Vendég, érezd magadat boldognak, mert itt a boldogság számít a legfőbb jónak!" A „Kertben" (így nevezték az iskolát) Epikuros harmonikus barátságban élt tanítványaival, akik őt halála után is rendkívül nagyra tartották és emléknapokon mindig fel= újították emlékezetét. 4

5 A „cinikus", „cinizmus" szavak a görög kynikos, kynismos latinosított alak= jai. A kynikusok nevüket az athéni Kynosargés gymnasiontól vették, de lehet az is, hogy a névbe belejátszik a görög kyon = kutya, ill. kynikos = kutyaszerű értelem is. A kynikusok mintegy „kutyaszerű" életet élnek! 47