Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása

A különböző képzeteket lassanként igyekeztek kiegyenlíteni. Az ember sorsáról a halál után a Kr. u. 3. században Rabbi Jochanan a következő összefoglaló képet rajzolta: „Az emberek haláluk órájában mind meg= látják Isten színét. A kegyesek számára beteljesedik az ígéret: Isten annak idején megfizet nektek! Az istentelenekre nézve is beteljesedik a fenye= getés: Isten megbüntet titeket! Ezután mindenki: jók és gonoszok egy= aránt a Seolba kerülnek. Itt a lelkeket átadják Dumának, az elköltözöttek angyal fejedelmének, aki azokat átveszi megőrzésre a halottak feltámadá= sáig. A Seolban az igazak és gonoszok elkülönített helyeken laknak . . . A közbenső állapot idején nincs igazi jutalom vagy büntetés a Seolban, csak a halálos álomból való felébredés, tehát a halottak feltámadása után . . . bűnhődnek a gonoszok. Mégis van különbség a Seolban a kegye= sek és az istentelenek sorsa közt. Azok békességben megpihennek földi küzdelmeiktől: ez már üdvösség. Ezek pedig nem folytathatják, amit földi életükben cselekedtek: ez máris kín számukra. A feltámadáskor a lelkek a Seolból mind Isten elé járulnak. De egyesek közülök, nevezetesen az özönvíz nemzedéke, nem térhet vissza a test 'hüvelyébe'. A feltámadásra következik az ítélet jók és gonoszok fölött. Az igazak ekkor bemehetnek az Édenkertbe, az istenteleneket pedig letaszítják a gyehennába. Itt meg* gyalázzák képüket, azaz mezítelenül ítéltetnek meg." Az üdvösségről a 3. század első felében Ráb azt mondta: „Az eljö= vendő világban nem lesz evés és ivás, nem lesz nemzés és szaporodás, sem kereskedelem, sem foglalkozások, sem irigység, sem ellenségeskedés, sem viszálykodás. Az igazak ott ülnek majd koronával a fejükön és élvezik a sekhiná ragyogását, amint az meg van írva (2. Móz. 24,11): 'És látták az Istent és így ettek és ittak' 24

2." A gyehenna és a paradicsom 1. Noha üdvösség és kárhozat Isten ítéletében dől el, alkalmilag az írástudók tesznek nyilatkozatokat arra nézve, hogy kiknek nem lesz részük semmiképpen az eljövendő világban. Egyik ilyen vélemény a csú= folódókat, képmutatókat, hazugokat és rágalmazókat zárja ki az üdvös= ségből: mind a négy csoport természetesen az izraelitákra vonatkozik és mindegyik vétke tulajdonképpen az Istennel való szövetség — tehát a zsidóság — megtagadását jelenti. Más hagyomány csak a hitehagyott zsidókat zárja ki az üdvösségből. Az írástudomány általában igyekezik minden zsidó számára nyitva tartani az üdvösség kapuit. így mondta Rést Lákis (kb. 230 körül): „A géhinnóm tüzének nincs hatalma azok fölött az izraeliták fölött, akik gonoszságokat cselekedtek." Ez a mondat úgy értendő, hogy az izraeliták Isten színe elé kerülve mind megbánják gonoszságukat és akkor csak időleges büntetést szenvednek a géhinnóm= 24

2 Billerbeck, id. h. IV, 1028 k. és 1032. k. lap. 448