Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása
hogyan elevenednek meg a holttestek? stb. Többnyire azt gondolták, hogy a feltámadáskor a sírba tett test elevenedik meg. Egyes vélemények szerint a lélek a halál pillanatában elválik a testből, de a feltámadáskor újra egyesül vele. Görög befolyás hatására, főként a diaszpórában, egye= sek úgy vélték, hogy halhatatlan lélek a feltámadáskor új testet kap. Az írástudók a feltámadást jórészt nagyon realista színekkel festették ki. Pl. Rabbi Eliézer szerint „a halottak tmegelevenedésekor az összes halottak feltámadnak és ruháikkal jönnek elő" a sírból. A szír Bár. apk. szerint amikor a feltámadáskor a föld visszaadja a halottakat, „semmit sem változtat külsejükön", de az igazakon ragyog az eljövendő világ dicsősége: „fényességük különféle alakban ragyog majd fel és arcuk külseje elváltozik majd világító szépségre, úgyhogy elfogadhatják és meg= kaphatják az eljövendő világot, mely nekik megígértetett" (50,2; 51,3). Az ítélet közvetlenül a halál után 1. Énók apokalipszise (26=27) leírja, hogy a szerző látomásában a világ „a közepére" — tehát zsidó gondolkodás szerint Palesztinába — kerül s ott „egy áldott és termékeny helyet" és egy „szent hegyet" lát: kelet felé volt még egy másik, az elsőnél magasabb hegy is, a két hegy közt pedig „egy mély, keskeny szakadék". „Mire való ez az áldott, fákkal teli ország?" — kérdezi a szerző —, „és mire való közben ez az átkozott szaka= dék?" A kísérő angyal, Uriel azit válaszolja: „Ez az átkozott szakadék az örökre elátkozottak számára rendeltetett. Itt gyűjtik majd össze azokat, akik illetlenül szólnak Isten ellen és szemtelenül beszélnek dicsőségéről. Itt gyűjtik majd össze őket és itit lesz ítéletük helye." Az „átkozott szakadék", melyet a szerző név megjelölése nélkül említ, a géhinnóm, — görögül: geenná, magyarul: gyehenna 23 8 — az az esz= katológikus hely, ahol az utolsó ítéletben elítéltek elveszik majd bünte= tésüket. A géhinnómcA azonban az írá'Studomány sokszor azonosította a haJottak birodalmával, a Seollal: a halottak birodalma és a kárhozat helye azonosult. 2. Az Énók=apk. szerzője azt a véleményt képviseli, hogy a választottak és igazak máris a paradicsomban vannak: ott vannak az ősatyák, ott a bibliai Énók és odakerülnek a választottakhoz az utolsó idők választottai is (Én. 60,8; 61,12.14; 70,4). Eszerint tehát már a Kr. e. utolsó két szá= 23 8 „Géhinnóm" eredetileg annyi mint „Hinnóm völgye", ill. „Hinnóm fiai= nak völgye". Ákház és Manassé királyok idejében Jeruzsálem közelében itt mutattak be gyermekáldozatokat Mólóknak és ezért azt mint rosszhírű helyet később is kerülték. Átvitt értelemben jelölték meg e szóval kb. a Kr. e. 2. század utolsó harmadától fogva az isteni büntetésnek azt a helyét, amely az utolsó ítélet után Jeruzsálemtől délre mint tűzzel telt szakadék nyílik majd meg, hogy elnyelje a hitehagyott izraelitákat. 446
