Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása
Amikor a feltámadás reménye Dán. 12,1=3 szavaiban megszólal, való= színűleg a vértanúk és igazak feltámadásáról van szó. Nem egészen világos, hogy a szerző gondolt=e a gonoszok (pogányok és „istentelenek") feltámadására is, tehát arra, hogy egyesek örök életre, mások pedig ítéletre vagy kárhozatra támadtak fel. Dániel szavai szerint nem a halot= tak általában, hanem csak „sokan" támadnak majd fel. Az a korlátozás, amely itt érezhető, az apokaliptikában sokáig megmaradt — hiszen még az Újszövetség korában is voltak a feltámadáshitnek ellenzői. Az ószövet= ségi „apokrif=iratok" közül 1. Makk., Judit, Tob., Bár. szintén nem emlí= tik a feltámadást, hasonlóan egyes pseudepigrafikus iratok sem, így pl. a messiási remény szempontjából oly fontos Sal. zsolt. 17 sem tud róla. Viszont erőteljesen szólal meg a mártírok feltámadásának reménysége 2. Makk.=ban. „Vigasztalásukra szolgálhat azoknak, akik emberek keze által halnak meg, hogy bízhatnak Isten ígéretében, aki majd újra fel= támasztja őket. Neked azonban nem lesz feltámadásod az életre" — mondja az egyik vértanú 2. Makk. 7,14 szerint a királynak. Hasonló értelemben hirdeti Sal. zsolt. 3,10=12: A bűnös „bűnt bűnre halmoz éle= tében. Elbukott... és nem fog feltámadni: a bűnös örökre elvész és Isten nem emlékezik meg róla, mikor meglátogatja az igazakat. Ez a bűnösök osztályrésze mindörökre. De akik az Urat félik, feltámadnak mindörökre és élni fognak az Űr világosságában." A mártírok és igazak feltámadására vonatkozó remény áll első helyen a pseudepigrafikus iratokban, de hellyel=közzel találkozunk az egyetemes feltámadás képzetével is. így pl. Test. Jud. 25: „Akkor majd látjátok, hogy Énók, Nóé, Sem, Ábrahám, Izsák és Jákób hogyan támadnak fel újjongással jobbkéz felől. Akkor majd mi is (ti. az ősatyák) feltámadunk, mindegyikünk a saját törzse körében és imádjuk a menny Királyát. Végül mindenki feltámad, egyik dicsőségre, a másik gyalázatra. Az Űr pedig először Izráelt fogja megítélni istentelensége miatt. Azután ítéli majd meg a pogányokat." Egyetemes feltámadást hirdet IV. Esdr. és helyenként a szír Bár. apk. is.Minden valószínűséggel egyetemes feltámadást hirdettek az újszövetségi korban a farizeusi írástudók is, így pl. az 1. század végén tanító híres Rabbi Eliézer és Rabbi Jehosua. A 2. század elején azonban változás állott be az írástudományban és utóbb már nem hirdették követ= kezetesen az egyetemes feltámadást, hanem az istentelenekre és gono= szókra nézve feltételezték, hogy azok a halált közvetlenül követő ítélet= ben elkárhoznak és az utolsó ítéletkor nem is támadnak fel többé. Megoszlottak a vélemények egyes, a feltámadással összefüggő, kérdé= sekben is, így pl. abban, hogy honnét jönnek elő a halottak, hogyan jutnak el az idegenben megholtak a feltámadáskor a Szentföldre 23 7, 3 7 Nyilván a feltámadáshittel függött össze, hogy az újszövetségi korban nem csekély számmal tették meg tehetősebb diaszpóra=zsidók, hogy életük végén Palesztinába, főként Jeruzsálembe költöztek. Ezzel akarták biztosítani, hogy ott temessék majd el őket és a feltámadáskor mintegy helyben legyenek. 445
