Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása
Uralma örökkévaló és tőle származik minden bölcsesség, ö Isten válasz= tottja, akivel elérkezik Isten királysága. Az a körülmény azonban, hogy erre a dicsőséges Emberfía=messiásra a szerző az ebed=Jabve énekek egyes megjelöléseit alkalmazza, felveti a kérdést, hogy vajon itt előtünik=e a „szenvedő messiás" képzete. Ujabb kutatások erre a kérdésre igenlő választ adnak 83 0 — s ez a megállapítás azért jelentős, mert az emberfia= és ebed Jahve=képzet összekapcsolódása Jézus küldetéstudatának kialakulásában döntő jelentőségűvé lett 23 1. 5. A zsidóság egyes köreiben már a keresztyénség keletkezése előtt meghonosodott olyan reménység, amely a váltságot egészen transzcSn= densnek gondolta. Ebbe a gondolatkörbe tartozik Én. γι, az ún. szláv Énók=könyv, amely a Kr. u. 1. század folyamán, de még a jeruzsálemi templom pusztulása előtt keletkezett, és az ugyancsak a Kr. u. 1. század= ból való Mózes mennybemenetele (Assumptio Mosis). Ezek az iratok nem beszélnek földi messiási birodalomról, hanem tekintetükkel egészen az „eljövendő világon" csüngenek: „onnét származik a világ teremtése óta a békesség". „Mindazok, akik az Emberfia útjain járnak . . . nála laknak, nála van örökségük és soha örökké nem szakadnak el tőle" (Én. 71,15=16). 6. A palesztinai háború szomorú végével és a Jeruzsálem pusztulásával együtt bekövetkezett nagy nemzeti összeomlás súlyos következményekkel járt a .messiási reménységre nézve is. Amikor Jeruzsálemet ostromgyűrű= vei vették körül a római légiók és a fanatikus nép semmi másban sem reménykedhetett, mint az isteni csodában, a messiás mégsem jelent meg és nem szabadította ki a népet ellenségei kezéből. Ez a kiábrándulás az egész messiási remény összeomlását is maga után vonhatta volna. A valóságban azonban ez nem történt meg, sőt a következő évtizedekben az új erővel lángolt fel, de mégis annyi változással, hogy az addiginál is következetesebb apokaliptikus értelmet kapott, amint azt főként IV. Estdrás és a szír Β áruk=apokalipszis mutatják. Ezek az iratok nem adják ugyan teljesen egyformán az apokaliptikus gondolatmenetet, de mégis sok tekintetben rokonságot mutatnak egymással. A római biro= dalmat tekintik a Dániel által megjövendölt utolsó világhatalomnak. Bukását biztosra veszik és akkor következik majd a messiási üdvkor, de ez nem tart majd örökké, hanem az utolsó ítéletig. 23 0 V. ö. Jeremias, ThW V, 686 k. és kül. 693. lpk. — A későbbi zsidó írás= magyarázat nem tudta ugyan tagadni Ezs. 53 messiási értelmét, a szenvedő messiásra vonatkozó verseket azonban értelmükben teljesen meghamisította. 23 1 Ennél azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a zsidó írástudo= mány a messiás szenvedését olyan átmeneti állapotnak gondolta, amely meg= nyitja az utat dicsőségéhez. A messiás szenvedését ebben a gondolatkörben értelme szerint engesztelésnek tekintették Izráel bűneiért, V. ö. Jeremias, id. h. 697 k. lap. 437
