Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása

Ε két apokalipszisban hatványozott erővel jelentkezik a két világ= korszak, a jelen és az eljövendő világ feszültsége. Ε mostani világ főjellemvonása a múlandóság. Isten a világot Izráel kedvéért teremtette ugyan, de amikor Ádám megszegte Isten parancsolatait, „akkor a terem= tett világ ítélet alá került". Ezért „a bejáratok ama világhoz szűkek, szomorúak és fáradságosak lettek, telve vannak veszélyekkel és a leg= nagyobb nyomorúságok közelébe" kerültek (IV. Esdr. 7,14). Az Isten által rendelt időben, „a napok végén" megjelenik majd a Dávid mag= vából való messiás, az „Isten fia" (IV. Esdr. 12,32; 7,28), „a tenger szí= véből felszálló férfi", akit Isten „hosszú időkig tartogatott, hogy általa váltsa meg a teremtett világot" (IV. Esdr. 13,25=26). A világ népei harcba indulnak ellene, de legyőzi őket: nincs nála sem kard, sem fegyver, de „könnyűszerrel megsemmisíti őket parancsolatával, mely lánghoz hasonló" (IV. Esdr. 13,29=37). Megsemmisíti az utolsó világbirodalmat, ti. Rómát is, majd összegyűjti a szétszórtságból a „tíz törzset" a Szentföldön. A „láthatatlan város" — a mennyei Jeruzsálem — alászáll (IV. Esdr. 7,26) és a messiás sok csodával és hatalommal uralkodik négyszáz évig 23

2. Ezután a messiás és vele minden ember meghal, a világ pedig „hét napig az őskor csendjébe" tér vissza, majd újjáébredése után következik a második aión: ez örökkévaló, benne megszűnik a bűn és gonoszság. A második aión a halottak feltámadásával és ítélettel kezdődik: „Az igazság megmarad, a hit győz. A cselekedet követi a feltámadottakat (v. ö. Jel. 14,23; 1. Tim. 5,24) és a bér megjelenik, az igaz cselekedetek felébrednek és a gonoszok nem alusznak el." Megjelenik végül a gyehenna is tüzet és kínt hozva kárhozottaknak, vele szemben pedig a paradicsom, üdvös= séget és felüdülést ajándékozva az üdvözülteknek (IV. Esdr. 7,28=44). 7. Az írástudomány ránk maradt emlékei nagyjából ugyanezt a képet rajzolják a messiásról és a messiási iidvkorról. Itt is alapvető a különb= ségtétel a jelenvaló világ vagy a mostani világ — az ólám há=ze — és az eljövendő világ vagy eljövendő aión — az ólám há=bá iközött. A messiási remény kerete nagyjából ugyanez a séma: a jelenlegi aión után az ideig= lenes üdvkor vagy másként „a messiás napjai" következnek, végül pedig a teljes üdvkor az eljövendő aión formájában. Ebben a sémában „a messiás napjai" jelentőség tekintetében az eljövendő aiónhoz képest csök= kentek: ez a régebbi nemzedékek apokaliptikus gondolkodásához képest mindenesetre változás és talán tükröződik benne a gondolkodásnak az a törése, amelyet a sóvárogva várt messiási csoda elmaradása és Jeruzsálem pusztulása okozott. 23

2 Az a képzet, hogy a messiás a földön korlátozott ideig uralkodik, több= ször megtalálható írástudóknál is, főként a Jeruzsálem pusztulását követő időkben. — Ugyanez a képzet fordul elő Jel. 20,4=ben is, de itt kombinálódik az ezer évig tartó évhetek képzetével. 438