Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
I. rész. A HELLENIZMUS - 4. fejezet. A hellenizmus kultúrája
A hellenizmus görög irodalma A szellemi élet egyéb területein a hellenizmus korában nagyjából hasonló megfigyeléseket lehet tenni, mint a művészetben. Ez különösen is vonatkozik az irodalomra. A Kr. e. 5. és 4. század irodalma Athénben az egész nép ügye volt. A nagy ünnepeken minden polgár ott ült a szín= házban kora reggeltől napnyugtáig és figyelte a drámai trilógiák előadását, hogy végül a versenydíjak kiosztásánál szavazatával hozzájáruljon a dön= téshez 3 7. A hellenizmus idején Athén az irodalomban elvesztette vezető szerepét, új irodalmi központok alakultak ki, főként az utódállamok szék= városaiban, a diadochusok udvaraiban. Itt van az oka annak, hogy a hel= lenisztikus irodalom nem a széles néprétegek ügye, hanem szűk körök, irodalmi műveltséggel rendelkező elit=társaságok kedvtelése, akárhányszor játékszere: a hellenisztikus irodalom elszakadt a néptől 3 8. Éppen ezért sokszor mesterkélt, műformáiban és kifejezési eszközeiben egyaránt. Így pl. az epikus költészet régi példákat utánozva mitikus témákat énekelt meg: a felvilágosult gondolkodásnak megfelelően az istenek és héroszok e költeményekben gyarló emberekként jelennek meg és a cselekmény gyújtópontjába többnyire a korgondolkodás kedvenc témája, a szerelem kerül 3 0. A korhangulatnak — főként az individualista gondolkodásmódnak — felel meg, hogy a lírai költészet zsánerképszerű motívumok felé fordult és azokat részben romantikusan felcicomázva, részben pedig képzelt kör= nyezetben helyezve dolgozta fel. így alakult ki a „bukolikus" vagy pász= tor=költészet (Theokritos), amely a pásztor=élet idilljeiben — tehát elképzelt környezet mesterkélt formáiban — a korszak életviszonyait rajzolja meg. De a mesterkélt kifejezési eszközök ellenére is igyekezett ez a költészet életszerű lenni és zsánerképeit sokszor igen nagy művészettel, élethűen festette meg. A realista ábrázolás mutatkozik az ún. új vígjátékban is. Ennek leg= kiválóbb mestere Menandros (Kr. e. kb. 342=292) volt 4 0. Színművei a mindennapi életből vett tárgyakat dolgoznak fel s ezek közt többnyire 3 7 Athénben mindig három tartalmilag összetartozó tragédiát együtt adtak elő, negyedikként csatlakozott a trilógiához egy satyr=játék. Teljesen csak egy tri= lógia maradt ránk, Aischylos „Oresteia"=ja, melynek részei: Agamemnon; Síri áldozat; Eumenisek. A hozzátartozó satyr=játék elveszett. 3 8 Ezt különösen hangsúlyozza Wilamowitz-Moellendorf, „Hellenistische Dich= tung in der Zeit des Kallimachos", 1924, I, 52. lap. 3 9 A leghíresebb eposzt Rhodosi Apollonios (kb. Kr. e. 295=215) írta Argonau= tika címen: legszebb részei Jason és Medea szerelmét tárgyalják. 4 0 Műveiből a legújabb időkig csak töredékeket ismertünk. De ezek közt van= nak terjedelmesebbek is, úgyhogy ezekből valamelyes képet alkothattunk ma= gunknak Menandros írói arculatáról. Legutóbb azonban ismertté vált egy — bár kisebb hiányokat mutató — teljes vígjátéka is a „Dyskolos" (a. m. „Az ember* gyűlölő"). V. ö. Menandros: Az embergyűlölő. Ford. Trencsényi=WaIdapfel Imre, Budapest, i960. 41
