Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása
terminológia mondja, ezt a világkorszakot — az ólám há=zet, az aión houtost — az eljövendő wlágkorszakkal — az ólám há=báva\, az aión mellónnal. Isten királyi uralma csak úgy valósulhat meg, ha a sátán és az Istennek ellenszegülő hatalmak vereséget szenvednek és elpusztulnak. Az apokaliptikus küzdelem képzetével fonódik össze az örök ítélet, a gonoszok elkárhoztatása és a halottak feltámadása, valamint az igazak örök életének gondolatköre is. A messiási üdvkor 1. Az írásitudomány nem alkotott a messiásról és a messiási üdvkorról rendszeresen kifejtett tanítást, még kevésbé dogmát, hanem meghagyta és a saját céljainak megfelelően alkalmazta az ószövetségi motívumokat. Ezeket részben saját korára vonatkoztatta, részben pedig jövendöléseknek tekintette: ezek segítségével igyekezett valamit ellesni a jövendő titkai= ból, ill. azokat megfejteni. 2. A messiási üdvkor alapképzete, hogy akkor majd Isten kiszabadítja népét a pogányok és a gonoszság hatalmából. Ez a gondolatkör a nacio= nalista felbuzdulás irányába tolódott el, amikor arról beszéltek, hogy az üdvkorban Izráel és a pogányok viszonya megfordul: amíg most Izráel szenved a pogányok rabságában, addig akkor majd Isten összetöri a pogányok hatalmát és népe uralkodik a legyőzött ellenségei fölött. Ez a mozzanat érteti meg, hogy miért játszanak a messiási üdvkor gondolatkörében olyan nagy szerepet a pogány, istenellenesnek minősülő világhatalmak. A legrégibb ránk maradt példaképe ennek Dániel próféciája. Dán. 2 és 7 rajzolta meg az egymást váltó világhatalmak képét a szobor=kolosz= szus, ill. négy fenevad alakjában. Az utóbbiakkal áll szemben az „ember= fiához hasonló", aki az ég felhőin jön el. A fenevadak elítélése után ő kapja „a hatalmat, dicsőséget és birodalmat, úgyhogy minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál". Noha eredetileg az „emberfiához hasonló" a látomás eredeti alakjában nyilván személyt jelent és a messiást jeleníti meg, itt új értelmezés szerint „a Magasságos szentjei népének" szimbó= Iuma (Dán. 7,27). Tehát az Isten szolgálatára megújult választott nép, Izráel kapja meg „a birodalmat", amelynek minden más nép szolgál: Izráel „hatalma örökkévaló hatalom, mely nem múlik el és birodalma nem pusztul el" (Dán. 7,1=14). A messiási üdvkornak ez az értelmezése az Antiochos Epiphanes elleni küzdelem napjaiban, kb. ió5=ben keletkezett, amikor Makkabeus Júdás sikerei a messiási üdvkor hamaros elérkeztének reményével töltötték el a kegyes zsidókat. Vele rokon és nála csak kevéssel fiatalabb az a láitomás, amelyet Énók könyvének ún. állatlátomásában" (Énók 90) olvasunk. A pogány hatal= 433