Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása

amelyet „örökre eljegyez magának, éspedig igazsággal, ítélettel, kegye= lemmel és irgalommal" (Hós. 2,21). „Üj szövetséget" köt akkor majd népével és ez azt jelenti majd, hogy az új nép valóban cselekszi Isten akaratát és teljes engedelmességben él: „Törvényemet belsejükbe helye* zem, szívükbe írom be. Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek" — mondja az Ür (Jer. 31,30=33). Ugyanígy hirdeti Ezékiel is, hogy Isten a Lélek által „hússzívet" teremt a régi kemény és bűnös, megtérésről hal= lani sem akaró „kőszív" helyett népében és csodálatos látomásban prófé= tál arról, hogy a Lélek fuvallatára megelevenednek a „csontok", ti. az ítéletben elpusztult nép (Ezék. 36=37). Végül, ugyanez a reménység szólal meg felülmúlhatatlan erővel Deuteroezsajásnál: „íme, Istenetek! íme, az Ür jön hatalommal és karja uralkodik és megfizetése előtte van! Mint pásztor a nyáját, úgy legelteti; karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti" (Ezs. 40,9=11). Deuteroezsajás* nál a szabadítás reménysége nem korlátozódik Izráelre, hanem kiterjed minden népre, „a föld összes határaira". „Térjetek vissza hozzám, hogy megmeneküljetek, földnek összes határai, mert én vagyok az Isten és nin= csen több! Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, amely vissza nem tér: hogy minden térd nekem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!" (Ezs. 45,20=23; 51,4=6). A szabadítás képzete a fogság előtti prófétáknál is kapcsolódik Dávid vagy Dávid sarja királyi uralmának képzetével: „Mint király uralkodik és bölcsen cselekszik és méltányosan, igazságosan cselekszik e földön" (v. ö. Ám. 9,7=9; Jer. 23,5). Ez a reménység nem aludt ki Izráel és Júda király= ságainak elpusztulása után sem, hanem a fogság után újra éledt, amint azt Zak. 3,8 mutatja. A messiási szabadításnak ez a „politikai típusa" tehát prófétai örökség. Mellette „theokratikus típus"=nak lehet mondani azt, amely — mint Deuterorezsajásnál — a szabadítást mindenestül magá= tói Istentől és az ő csodatételétől várja. 4. A fogság után a zsidóságban részben továbbéltek, részben felújul= tak a fogság előtti népi reménységek, valamint a prófétai üzenet motí= vumai: azok hol új kombinációban lépnek elénk, hol pedig új színekkel mélyülnek el. Említettük a messiási remény fellobbanását Zorobábellel kapcsolatban (v. ö. 262. lap). Nem tudjuk, hogy mi történt, amikor e reménységek meghiúsultak. Utóbb mindenesetre elmélyült és új értelmet kapott a történelem végére és céljára tekintő eszkatológikus reménység. Elmélyült, mert feszült várakozással Jahve csodájára várt, amellyel majd belenyúl a történelem folyásába és megvalósítja királyi uralmát — amint azt különösen Malakiás, Jóéi és Ezs. 24=27 próféciái mutatják. Üj színt kapott, sőt szinte dönitő változáson ment át az eszkatológikus várakozás, amikor az egyre erőteljesebben jelentkező dualista szemlélet= móddal kapcsolódott össze. Ez a szemléletmód szembeállítja egymással ezt a világot az eljövendővel vagy ahogyan az írástudományban kialakult 432