Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
I. rész. A HELLENIZMUS - 4. fejezet. A hellenizmus kultúrája
Az athéni Akropolis, főként a Parthenon csodálatos alkotásait az ókori művészet egyik legkiválóbb ismerője, Rodenwaldt a „lefékezett telítettség" jelzőjével jellemezte 3 5. Ezt legjobban a Parthenon domborművei mutatják. Bennük a klasszikus kor görög életszemlélete nyilatkozik meg: az ábrázo= lás tudatosan és következetesen kerüli a portrészerűséget, az egyéniség ábrázolásán túlmenve az ideális típust keresi meg és az emberformájú ábrázolásban ennek segítségével igyekszik kifejezni az emberen=túli, isteni valóságot. Ezen az életszemléleten azonban már a Kr. e. 4. század művé= szete túljutott. Praxiteles csodálatosan lágy, szinte nőies finomságú és majdnem festményszerűen ható alkotásai — pl. híres Hermes szobra —, majd Skopas erővel és mozgással telt szobrai mutatják az új irányt és az újszerű életérzést. Skopas és társai, Bryaxis, Timotheos és Leocharis hoz= ták létre az ókor egyik legkiválóbb építészeti alkotását, Mausolos (Kr. e. 377=353) perzsa satrapa Halikarnassos=i síremlékének, a híres Mausoleionnak szobrait. A 4. században Athén elveszítette központi jelentőségét a görög képzőművészet számára és vezető helyre az argolisi Sikyomban (Peloponnesos) működő iskola került. Itt dolgoztak Lysippos és tanítvá= nyai. Az új irányzat döntő mozzanatát, a realista életszerűséget Lysippos híres Apoxyomenes=e mutatja legvilágosabban: az alak szinte utolérhetet= len életszerűsége nyilatkozik meg abban, hogy ennek a szobornak nincs „frontális" szemlélete, mindegyik oldalról nézve egyformán „él". A rea= litásra figyelő életszerűség határozza meg a művészet témáit: ezért ked= vélik a mindennapi életből vett alakokat. így maradt ránk számos uralkodó portréja az egyéni jellem gondos ábrázolásával. Ugyanebbe a vonalba tar= tozik a ránk maradt és nyilván közkedvelt zsáner=alakok tömege, rendesen rendkívül életeleven realista kidolgozásban. Az új művészet egyik legfontosabb központja a kisázsiai Pergamort volt. Itt állott a híres Zeus=oltár (a Kr. e. 2. századból), az új művészet= nek talán a legnagyobbszabású alkotása 3 8. A falain elhelyezett dombor= művek mozgalmasságukkal, életet érzékeltető realizmusukkal a hellenisz= tikus életszemléletnek talán a legjellemzőbb kifejeződései. Amíg a Parthe= non domborműveinek méltóságteljes alakjairól szinte nem=emberi nyugodt= ság és halhatatlan voltuk magabiztossága árad, addig a pergamoni oltár domborművei mozgalmas, ide=oda áramló harcok ábrázolásával a helleniz= mus életformájának vajúdását, nyugtalanságát és elfojtott, de mégis fel= törő belső bizonytalanságát juttatják kifejezésre. Ugyanakkor azonban ezek a domborművek tanúsítják a hellenizmus hitét saját korának nagy= szerűségéről, amely abban is kifejezésre jut, hogy uralkodóit istenítve saját magát is isteníti. 3 5 V. ö. Stier: Aus der Welt des Pergamonaltars, 1932, 89 k. lap. Talán ezt mondja Jel. 2,13 a „Sátán trónusá"=nak. 36 40
