Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 3. fejezet. Társadalmi és gazdasági viszonyok a hellenizmus korában

Zeus uccse, ha én felgazdagodom, Csapok is tort a gyermekeimmel S feleségemmel, — fürdőbe megyek, Honnan kijövet ragyogó bőrrel, A kézműveseknek S a Szegényeknek — nagyot eresztek". A feszültséget csak növelte, hogy — főként háborúk idején — a nye= részkedésnek tág tere nyílt. Már Lysias élesen szembefordult azokkal, akik főként gabonával üzérkedtek és üzérkedésükkel is nehezítették a vagyontalanok megélhetését. 2. A gazdagok kizsákmányolásával szemben a proletariátus állandóan ismétlődő követelése a földosztás és az adósságok eltörlése volt. Ez a követelés Athénban a peloponnesosi háborúk vége felé olyan erővel szó= lalt meg, hogy a legfőbb bíróság tagjai, az ún. héliastések esküvel köte= lezték magukat, hogy a népgyűléseken a földosztásra vonatkozó javasla= tokát nem engedik szavazásra. Aristophanes is ezt a követelést szólal= tatja meg Ekklesiazousai („Nőuralom") c. vígjátékában: Akarom hát, hogy mindenki egész vagyonát közjóra bocsássa, S éljen ki=ki a közalapból és ne legyen dús ez, nyomorult az; S ne szántson amaz sok földet, amíg ennek még sírhelye sincsen; S ne tartson egyik nagy szolgahadat, míg más egy inasgyereket sem; Hanem egy legyen a közös életmód s mindenkire nézve hasonló

3". A szociális aránytalanságok okozta nyugtalanság a Kr. e. 4. században olyan nagy volt, hogy Aristoteles és Isokrates állandóan a szociális forradalom félelmében éltek s Kr. e. 337=ben a görög városok „korinthusi szövetsége" Fülöp macedón király vezetése alatt eltiltotta a földosztást, adósságeltörlést és rabszolgafelszabadítást. 3. Az említett és utóbb I. Demetrius macedón király által Kr. e. 303=ban megismételt tilalmakkal a szociális nyugtalanságot nem lehetett lecsilla= pítani. A görögországi városállamok belső válsága a következő évszázad= ban még fokozódott, aminek egyik jele a rabszolgafelszabadítások szapo= rodása is volt. Még súlyosabbak voltak az itt=ott kirobbanó forradalmak és rabszolga=felkelések. A két legnagyobb jelentőségű megmozdulás ^4gís spártai király (Kr. e. 245=241) reformja és Aristonikos kisázsiai Róma= ellenes felkelése (Kr. e. 132) volt. Ágis Spárta régi dicsőségét akarta 3

2 V. ö. Aristophanes összes vígjátékai. Arany János fordítása. Budapest, Franklin=Társ. 737. lap. 3

3 Aristophanes, id. h. 672. lap. 37