Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 3. fejezet. Társadalmi és gazdasági viszonyok a hellenizmus korában

szegénységet és az életmódban való igénytelenséget, anélkül azonban, hogy a vagyon és kényelem társadalmi kívánatosságát megszüntették volna és sokszor anélkül, hogy a stoikus igénytelenség propagandistái a saját biztosított anyagi jólétükről lemondtak volna és valóságos szegénységben éltek volna. 3. Az ókori gondolkodás is ismerte a társadalmi javak egyenlőtlen és igazságtalan elosztásában gyökerező szociális kérdések jelentőségét. Platón és Arisztotelész művei az államról tanúsítják, hogy a legjobb államforma kérdése élénken foglalkoztatta a gondolkodást. A hellenizmus idején azonban a Platón által kezdeményezett társadalomfilozófia továbbművelése elakadt, a gondolkodás figyelme teljesen az egyén belső életének kérdései felé fordult. 4. A szociális kérdés élességét fokozta, hogy az ókorban ismeretlen fogalom volt a társadalmi gondoskodás az elesettekről, betegekről és nyomorgókról. Az egyre erősbödő elszegényedés azonban időközönként foko= zódó nyugtalanságot eredményezett. A legsúlyosabb nyugtalanságok le= csitítása érdekében a hellenisztikus állam időnként gabonajuttatásokkal igyekezett egyfelől a fenyegető éhínségeket elhárítani, másfelől a nincstelen tömegek lázadását megelőzni. Az igen nagy szegénységben élő, nincstelen alsóbb néposztályokat joggal lehet ókori proletariátusnak nevezni. Ide tartoztak főként a bér= munkások, napszámosok és rabszolgák. Seneca ezeket nevezi — Chrysippos nyomán — „örökös napszámosokénak (perpetuus mercennarius) A napszámosok és bérmunkások helyzetét főleg az nehezítette, hogy gazdaságokban, ipari műhelyekben és a kereskedelemben is főként rabszolgákkal dolgoztattak. Ezért a fizetett napszámosok számára kevés volt a munkalehetőség és a szabad bérmunkások munkanélkülisége gyakori volt. Viszont a munkanélküliség következtében estek a bérek, ez pedig nemcsak a proletariátus helyzetét nehezítette, hanem a kizsákmányolást is növelte. 5. Mint az ókori társadalom általában, úgy a hellenizmus is rabszolgatartó társadalom volt, a gazdasági élet pedig a rabszolgamunkára épült. A hellenizmus idején különbséget kell tenni a mezőgazdaságban, az ipari műhelyekben és a bányákban foglalkoztatott rabszolgák közt. Legkönynyebb helyzetük mindig a házi rabszolgáknak volt, de nehéz sorban éltek az ipari műhelyekben foglalkoztatottak, sokszor pedig egyenesen embertelen helyzetben tengődtek azok, akiket bányákban dolgoztattak. Voltak ugyan helyenként — pl. Athénben — törvényes intézkedések, amelyek 3

1 Seneca, de benef. III, 22. 35