Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 1. fejezet. Nagy Sándor és a hellenisztikus birodalmak

3. században hosszadalmas és nehéz háborúkban legyőzte veszedelmes ellenfelét Karthágót és ennek következtében fokozódó súllyal lépett fel a Földközi=tenger keleti medencéjének politikai viszályaiban is. Róma a punok ellen vívott háború során fordult Macedónia uralkodója, V. Fülöp ellen, aki Hannibál szövetségese volt. Róma politikája kihasz= nálta az ősi ellentétet Macedónia és a görög városállamok között és mint a görögök felszabadítója avatkozott bele a Balkán félsziget bonyolult poli= tikai viszonyaiba. Kr. e. i97=ben Flamininus római hadvezér Kynoskepha= lai mellett legyőzte a macedónokat és proklamálta Görögország szabad= ságát. i90=ben a római légiók már Kisázsiában jelentek meg, ahol — részben Eumenes pergamoni uralkodó segítségével — legyőzték a szír ural= kodót, III. Antiochost. Ettől fogva Pergamon uralkodói, az Attalidák Róma szövetségesei voltak és az utóbbi segítségével a Kr. e. 2. század folyamán Kisázsiában még ki is terjeszthették birodalmuk határait. III. Attalos halála (Kr. e. 133) után azonban a pergamoni birodalom — az uralkodó végrendelete alapján — beleolvadt a római birodalomba és annak provin= ciájává lett. A hellenisztikus birodalmak sorsa ezután már Rómában dőlt el. Noha a Kr. e. 1. század első évtizedeitől fogva Róma különféle külső és belső bajokkal küzdött, amelyek végül is az egymást követő forradalmak és polgárháborúk súlyos évtizedeihez vezettek, hatalmi pozícióját Keleten mégis meg tudta tartani. Pontusban ugyan közben megerősödött Róma egyik legveszedelmesebb ellenfele, VI. Mithridates Eupator és Kr. e. 88 táján már=már egész Kisázsiára kiterjesztette uralmát. Azonban húsz esztendeig tartó súlyos háborúk árán Róma mégis legyőzte ellenfelét és Mithridates öngyilkossággal vetett véget életének (Kr. e. 63). Amikor Pompeius legyőzte Mithridatest, seregeivel Szíria ellen fordult és azt meg= hódította. Szíria római provincia lett. Palesztina — egyelőre Róma szolgá= latában álló vazallusok uralma alatt — ugyancsak római fennhatóság alá került. Végül az Actiumnál vívott csata (Kr. e. 31. szeptember 2.) eldön= tötte az évtizedes küzdelmet, Egyiptom kísérlete a világhatalom megszer= zésére megbukott, Octavianus győzelme pedig évszázadokra biztosította Róma számára a világhatalmat. Egyiptom is római provinciává lett, ezzel megszűnt az utolsó hellenisztikus birodalom. Róma átvette az utódállamok örökségét is és elérte Keleten azokat a határokat, amelyek a következő századokban lényegesebb változások nélkül megmaradtak. A pártusok már Kr. e. 53=ban megmutatták Carrhaenkl, hogy Rómával is szembe tudnak szállani és ettől fogva gátat vetettek Róma további terjeszkedési kísérleteinek. 19