Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 2. fejezet. A hellenizmus alapvonalai

2. fejezet A hellenizmus alapvonalai A görögség hódító útja α. A hellenizmus korszakának első és legfeltűnőbb jelensége a görögség eladdig hihetetlen elterjedése, politikai, gazdasági és szellemi térfoglalása Nagy Sándor hamarosan szétesett birodalmának területén, sőt részben azon kívül is. Gyarmatosítások révén a görögök már a korábbi évszáza= dókban is jelentős területeken vetették meg lábukat, így Kisázsiában, Szicíliában és Dél-Itáliában. Nagy Sándor hadjáratait és az utódállamok kialakulását azonban nyomon követte a görögség hódító útja Kelet felé olyan területekre, amelyeken a görögöket addig nem ismerték. A hódító hadjáratok nyomán nemcsak a görög katona került el messze keleti orszá= gokba és telepedett ott meg, mint az uralkodó osztály képviselője, hanem nyomában ott járt a görög kereskedő, a hivatalnok és iparos, sőt a tudós is. Nagy Sándor világbirodalmában a görög expanzió részben politikai formát is öltött. Nagy Sándor azonban nem akart görög világbirodalmat kialakítani, uralmát görögökre és irániakra (perzsákra) akarta alapozni. Mikor halála után a világbirodalom széthullott, a görög expanzió nem szűnt meg, azonban az utódállamokban elvesztette politikai jellegét. A katonaság nyomában keletre áramló és az utódállamokban megtelepedő görögök nem mint hódító nép léptek fel, hanem sajátos kulturális küldetéstudatot érvényesítettek: a görög kultúra fölényességének, sőt páratlanságának tudatában e kultúra hírnökei és exponensei voltak. Így történt, hogy a görögség nyomta rá e századokra bélyegét. Aki valaki akart lenni, görögnek tudta magát, azonban nem annyira népi=nemzeti, mint inkább kulturális tekintetben. Már Isokrates, a híres athéni szónok (Kr. e. 436=388) hangoztatta, hogy „görögnek nem származásuk, hanem belátásuk (ma úgy mondhatnánk: értelmi képességük) szerint mondják az embe= reket", és hogy „görögöknek inkább azokat nevezik, akik a mi (ti. az attikai) neveltetésünkben részesültek, mint azokat, akik ugyanazt a közös természetet mutatják" 1

5. Innét érthető, hogy a görög kultúrát tekintették a kultúrának, szinte az egyetlen lehetséges és valóságos kultúrának. Ezért büszkék voltak a görög kultúra teljesítményeire és arra törekedtek, hogy ajándékait közkinccsé tegyék az egész ismert világon. A görögség értelmi 1

5 Isokrates: Panegyrikos 50, v. ö. Nilsson: Griech. Religion, II, 301. lap. 20