Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 1. fejezet. Nagy Sándor és a hellenisztikus birodalmak

keztek egységesíteni az ország különféle népeit, egyebek közt ezt a célt szolgálta az is, hogy népeiknél egységes vallásos kultuszt törekedtek léte= síteni. Ezek a törekvések azonban csak részben jártak sikerrel, egyes népeknél, főként a zsidóságnál heves ellenállást váltottak ki. A görög városok különösen a birodalom keleti részeiben elszórt szigetek maradtak, amelyek hamarosan elsüllyedtek a „barbárok" tengerében, amikor a biro= dalom görög vezetése és a Szeleukidák örökségét átvevő római hatalom oltalmazó, pártfogó keze elerőtlenedett. A Kr. e. 2. század elejétől fogva Szíriához tartozott Palesztina is. A Kr. e. 3. század utolsó évtizedeiben és a Kr. e. 2. század első harmadában a palesztinai zsidóságot, főként annak vezető rétegeit is elkapta a görög szellem vonzása, sőt már=már fenyegette a teljes elgörögösödés. Ezt az áramlatot felhasználva a Szeleukidák, főként IV. Antiochos Epiphanes (Kr. e. 175=163) kísérletet tettek arra, hogy a zsidóságot teljesen helleni= zálják. De Antiochos Epiphanes hellenizáló rendelkezései kiváltották az ellenállást. A kirobbant felkelés, a Makkabeusok háborúja hosszas harcok után nemcsak a zsidóság átmeneti politikai restaurációjához vezetett, hanem uralomra juttatta azt az irányzatot is, amely megerősítette az ősi valláshoz való ragaszkodást és a radikális hellenizálódás közvetlen vesze= delmét elhárította. 5. Nagy Sándor birodalmának szétesése után Macedónia újból önálló királyság lett. A folytonos háborúk azonban, amelyekbe részben Egyip= tómmal, részben pedig a görög városok szövetségével keveredett, rend= kívül legyengítették. A háborúk következtében Görögországban is fokozott mértékben jelentkeztek a gazdasági bajok. A görög város=államok közül Spárta megtudta ugyan őrizni függetlenségét, Athén és a többi városok azonban Macedónia vazallusai voltak. Az Égei=tenger szigetei közül külö= nősen Rhodos vált ki: jelentős tengeri hatalommá lett, kikötője jelentősé= gében még Athént is felülmúlta. Erős hajóhadával szembe tudott szállni a tengeri hajózást és kereskedelmet bizonytalanná tevő kalózokkal. Ennek alapján a Rhodosban kialakult tengeri hajózási és kereskedelmi jog érvé= nyesült a Földközi=tenger keleti medencéjét körülvevő államokban is. így a hellenizmus világában Egyiptom, Szíria és Macedónia mint vezető hatalmak mellett viszonylag sok kisebb független és félig független állam alakult ki. Azonban egyik állam sem tudta a maga számára biztosítani a feltétlen vezetést, ez pedig folytonos torzsalkodásokra és véget nem érő háborúkra vezetett. Ezek a hellenisztikus birodalmak politikai és gaz= dasági erejét egyre jobban felőrölték és számos belső szociális baj forrá= sává is lettek. Közben a hellenisztikus világ határain új hatalmak tűntek fel, amelyek az utódállamok szempontjából is egyre nagyobb jelentő= ségre tettek szert. A Kr. e. 3. században így kapott jelentős súlyt a szicíliai görög állam, utóbb pedig különösen Karthágó hatalma fokozódott. Legjelentősebb azonban az új politikai alakulatok közt Róma lett, mely a 18