Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 1. fejezet. Nagy Sándor és a hellenisztikus birodalmak

is, az Indus vidékéig, ahonnét azonban kénytelen volt visszafordulni. De mikor távolba néző tervei szerint Arábia, majd pedig Észak=Afrika (Karthago) meghódítását készítette elő, hirtelen fellépett lázban (valószí= nűleg maláriában) sikerei csúcspontján meghalt (323. június). Nagy Sándor diadalmas hadjáratait az egész ókor osztatlan lelkesedés= sei csodálta

1. Maga Nagy Sándor több akart lenni, mint hódító hadvezér. Amióta az Ammón=szenté\yben járt, Zeus fiának tudta magát és ez hatá= rozta meg gondolkodását, fellépését és célkitűzéseit. A pánhellén gondolat jegyében indult el hadjárataira és hódításaiban mindig a görög szellemi= séget, gondolkodást és életszemléletet képviselte. A perzsa birodalom megdöntése után azonban célkitűzése új mozzanatokkal gazdagodott, ill. átformálódott. Isteni küldetése tudatában ezután arra törekedett, hogy hatalmas birodalmának népeit, első sorban a macedónokat, ill. görögöket és perzsákat egybeolvassza és így új műveltség és szellemiség megalapítója legyen. Hódításai során mindenfelé új görög városállamokat alapított. A legfontosabb és leghíresebb ezek között az ókor egyik legragyogóbb vá= rosa, az egyiptomi Alexandria lett. De Nagy Sándor közvetlen cselekedet= tel is igyekezett népei egybeolvasztására. Ezt juttatta jelképesen kifeje= zésre, mikor perzsa ruhát öltött, perzsa udvari szokásokat honosított meg, majd feleségül vette a baktriai

2 Roxanét, utóbb pedig melléje második feleségül Dareios egyik leányát. Ugyanakkor 10 000 macedón harcossal perzsa leányokat vetetett feleségül. Ε politika szellemi alapja az emberek egyenlőségének gondolata volt. Tanítója, Arisztotelész állítólag azt ajánlotta Nagy Sándornak, hogy a görögökkel bánjon úgy, mint barátaival, a nem=görögöket (a görög szó= használat szerint a „barbárokat") viszont használja ki úgy, mint az álla= tokát vagy növényeket

3. Nagy Sándor azonban ettől eltérve új útra lépett, mikor birodalmát a népek egyesítésére építette fel. Ha talán nem is kép= viselte tudatosan és eszmeileg a népek egységének képzetét, a valóságban gyakorlatilag áttörte a régebbi gondolkodás bilincseit és újszerű gondol= kodást indított el. 1 Emléke feltűnik Dán. 8,5=8,21; 11,3; 1. Makk. 1,1=7 al'

att i

s· A zsidóság azon= ban Nagy Sándort apokaliptikus jelenségnek tekintette, aki mikor leigázta a földet, „dölyfössé lett és szíve felfuvalkodott" (1. Makk. 1,3): ez a kifejezés az Isten elleni lázadásra utal és érezteti a megbotránkozást, amelyet a zsidókban az a körülmény váltott ki, hogy Nagy Sándor istenként tiszteltette magát. (V. ö. 5. Móz. 8,14; 2. Krón. 26,16; 32,14; Jer. 48,29; Ezék. 28,2.5; Dán. 4,19 LXX; 8,25.) 2 Baktria az óperzsa birodalom egyik legészakibb tartománya volt az Oxus (Amu Darja) folyó mentén: területe nagyjából a mai Uzbekisztán és Afganisztán vidékeire esett. 3 V. ö. Wendland: Hellenistische Kultur, 36. lap; Bell: Egypt, 31. lap; Nilsson: Griechische Religion, II, 14. lap. — Arisztotelész, az egyik leghíresebb görög filo= zófus egyébként is „faji alapon" osztályozta az embereket: a görögök szerinte uralkodásra, a barbárok pedig szolgaságra rendelt népek voltak. Ezért szerinte a rabszolgaságnak is faji alapjai vannak; v. ö. Arist. Pol. A3 ρ. 1253 b, 14=23. — Arisztotelész e tekintetben nagyjából a görög közfelfogásnak adott kifejezést és igyekezett azt filozófiailag igazolni. 10