Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 5.·fejezet. A gazdasági élet néhány alapvonása
romlott a pénz és különösen a 3. századtól fogva a súlyos gazdasági zava* rok állandó pénzromlást idéztek elő 11 3. Arany* és ezüstpénzt Kr. e. 15 óta csak Augustus, ill. a császár veret= hetett. Időnként a császári ház egyes tagjai is kaptak kivételes kitüntetés* ként engedélyt arra, hogy bizonyos pénzeket kiverethessenek. A provin* ciákban egyes helyi hatóságoknak egészen Diocletianus idejéig megvolt a joguk, hogy váltópénzt verethettek. 2. A római birodalomban alkalmazott adónemekről viszonylag keveset tudunk. Annyi nyilvánvaló, hogy a birodalom által kivetett adók mellett a helyi önkormányzati testületek is szedtek adókat. A köztársaság idején a provinciákban rengeteg volt a visszaélés az adók körül. Augustus és az utána következő császárok ezeket a visszaéléseket és igazságtalanságo* kát igyekeztek megszüntetni. Az adóterheket Augustus ugyan nem csök* kentette, azok helyenként talán még emelkedtek is, azonban az adóbehaj* tást enyhítették és főként a visszaélések megszüntetése könnyített a lakosság helyzetén. Fokozatosan megszűnt az a rendszer, amely egy*egy provincia adóit bérbe adta, ami lehetővé tette, hogy az adóbeszedők a kivetésen túl is megsarcolják a lakosságot. Ezenfelül a lakosságnak volt módja arra, hogy a hatóságok visszaélése, főként az adóvisszaélések ellen panaszt emeljen. A városok kiküldöttei a provinciák fővárosában évenként összejöttek a császárkultusz ünnepélyes gyakorlására és ezek az össze* jövetelek egyúttal a tartományi gyűlés egy nemévé épültek ki. Ilyenkor a városok képviselői előadhatták panaszaikat és azokat továbbíthatták a császárhoz, ill. a szenátushoz. A központi kormány ügyelt arra, hogy hivatalnokaitól az egyes provinciák helyzetéről megbízható értesüléseket kapjon. A mezőgazdaságra és az iparra -kivetett adók nagyságát nem ismerjük. Az örökösödési adó és a rabszolgák felszabadítására kivetett adó az érték 5 százaléka volt. Az adók mellett a kormánynak jelentős bevételeket biztosítottak a vámok, amelyeket a provinciák határainál szedtek. A vámok körül is sok volt a visszaélés. De nemcsak a vámszedők zsa* rolták meg az utasokat, hanem az utóbbiak is csaltak, ahol tudtak. A vám az árúk értékének két és fél százaléka volt s a vámhivatalnokoknak joguk volt az utasok poggyászát megvizsgálni. Katonák azt a kiváltságot élvez* ték, hogy poggyászukat vámmentesen vihették magukkal. 11 3 Az Újszövetségben előfordulnak régebbi görög és tyrosi pénznemek is. Némelyik közülök a keleti provinciákban még használatban volt, egyesek talán inkább csak mint számolási egységek. Ilyen régebbi pénznemek voltak a talentom, a mina és a statér. Régi átszámítási kulcs szerint 1 talentom = 60 mina; 1 mina = 50 sekel vagy statér; 1 statér = 4 drachma. 1 aranytalen* tom = 49,11 kg arany; 1 ezüsttalentom = 43,65 kg ezüst. Ezüsttalentommal számol talán Mt 18,24 és 25,15 kk. is. 1 didrachma = 2 drachma: Mt. 17,24= ben a didrachma egyenlő a V2 sekelléí; 1 drachma kb. 1 ezüst denarius=szal egyezik. 1 as = 2 lepton. A lepton a legkisebb váltópénz volt; v. ö. Mk. 12,42; Lk. 12,39. 124
