Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 5.·fejezet. A gazdasági élet néhány alapvonása

A gazdasági élet főtényezői ι. A római birodalom tulajdonképpen autonóm városoknak a császári kormány által összefoglalt egysége volt. A városok alkották a gazdasági élet alappilléreit, ezért mutatkozik a gazdasági fellendülés elsősorban a városodásban, új városok alakulásában és a városok gazdasági jólétének fellendülésében. 2. A gazdasági élet egyik fontos alaptényezője a mezőgazdaság volt. A császárság megalakulása óta Itáliában a parasztbirtokok rovására terjedt a nagybirtok. Igen sok addig önálló kisbirtokos parasztgazda kénytelen volt feladni önállóságát és elmenni colonusnak n

i, azaz „kishaszonbérlő= nek" a nagy latifundiumokon. A kapitalista módszerekkel megművelt nagybirtok kialakulása és tér= foglalása nemcsak Itáliára volt jellemző, hanem a provinciákra is. A nagy= birtokosok közt az első helyet a császárok foglalták el, akik nemcsak Itáliában, hanem a provinciákban is óriási birtokokat tartottak kezükben. A császárság első századaiban a mezőgazdasági művelés alá fogott terület jelentősen gyarapodott, főként Észak=Afrikában és a nyugati provinciák* ban. A nagybirtokokon főként bort és olajat termeltek, mert ez volt a leg= jövedelmezőbb. Sok területen a rómaiak honosították meg a szőlőterme= lést, valamint az olajfát is. A nagybirtokhoz hasonlóan művelték meg a középbirtokokat is. Ilyen középbirtok volt pl. Horatius Sabinuma. Horatius csak ritkán tartózkodott birtokán, azt egy tiszttartó (villicus) kezelte. Egyik részét, melyet mintagazdasággá alakítottak át, nyolc rabszolga művelte meg. A birtokon volt szőlő, gyümölcsös és konyhakert, továbbá rozs= földek. A birtok másik részét Horatius öt parcellában öt colonusnak bérbe adta: a colonusok talán a régebbi tulajdonosok vagy azok leszármazottai voltak. A mezőgazdasági művelés módszerei már a hellenizmus idején jelentős eredményeket értek el és ennek következményeként egyes területek, fő= ként Itália gazdasági élete nagy változásokon ment keresztül. A pun háborúk előtt a görögök még úgy írták le Itáliát, mint északi klímájú orszá= got, melyben leginkább gabonát termeltek és sok volt az erdő, a lakosok pedig leginkább állattenyésztéssel foglalkoztak. Ez már a Kr. e. 1. század= ban megváltozott. A nagykiterjedésű erdők és vadonok helyébe gyümölcs* kertek léptek, úgyhogy már Varró (Kr. e. 116=27) nagy gyümölcsöskertnek mondta Itáliát. A császárság idején a mezőgazdasági átalakulás folytató= dott, amennyiben egész sor új fűszert és gyümölcsöt honosítottak meg 11

4 A colonus ugyan személy szerint szabad volt, de helyhezkötöttsége miatt gyakorlatilag a földesúr „jobbágyává" lett. Gyermekei már beleszülettek a colonus=sorba és alig volt lehetőségük a társadalmi felemelkedésre. 125