Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 4. fejezet. A filozófia a császárság korában Rómában

zatokkal tisztelni, hanem csak szótalan imádsággal, erénnyel és bölcses= séggel. Az új=pythagoreizmus gondolatrendszerében éppen ez a nagy= jelentőségű fordulat, hogy szakítva a görög filozófia racionális gondolko= dásával tekintéllyé teszi az isteni kinyilatkoztatást. Az új=pythagoreizmusban ezért kap különleges hangsúlyt az istenség „küldötte", a „próféta", a theios anér. Ilyennek Pythagoras mellett Tyanai Apollonios számított. Pythagoras neve alatt ezidőben gazdag irodalom keletkezett, amely őt nemcsak mint a pythagoreus életforma mintaképét, hanem mint isteni erők közvetítőjét is hirdette. Pythagoras amolyan „szent"=nek számított, akiről azt mondták, hogy békét hoz a családoknak és városoknak, megtisztítja a lelket a zavaros szenvedélyektől, prédikál a fényűzés ellen és egyszerűségre nevel. Adott esetben a vagyonról való lemondást is követeli és hívei közt vagyonközösséget létesít. Ugyancsak nagy hatása volt a mozgalom másik híres prófétájának, a Kr. u. i. században élt Tyanai Apolloniosnak. Életrajzát 200 táján írta meg Philostratos: ebben vannak olyan mozzanatok is, amelyek talán az evangéliumok hatását tükröztetik. Az életrajz szerint Apollonios mint próféta járt városról városra hirdetve az isteni bölcsességet. Aszketikus életformát prédikált, harcolt az elpuhultság és erkölcstelenség ellen, így pl. az erkölcstelen színjátékok ellen is, de meg az uzsora ellen is. Egyfor= mán rótta meg a császárokat és az egyszerű polgárokat, még a madarak is figyeltek rá. Különösen nagy gondot fordított a templomok belső rendjének megújítására és szorgalmazta az istenek helyes tiszteletét, nem annyira áldozatok bemutatásával, mint inkább a helyes érzület és helyes imádság követelésével. Apollonios állítólag csodákat is tett volna. Philostratos szerint: betegeket gyógyított, sőt halottat is feltámasztott. Szavára a rabökról lehullottak volna a bilincsek és mindenféle csodás jelek kísérték volna működését. Élete végén állítólag eltűnt az emberek szeme elől, de utóbb egyszer megjelent valakinek, aki kételkedett a lélek halhatatlanságában. Az új=pythagoreusok körében virágzott a számmisztika, a jövendölés* nek, a „mantiká"=nak mindenféle babonája, de híreszteltek róluk csoda= tevő erőket is. A mozgalom hívei aszketikus életet éltek. Pythagorasról is azt mondták, hogy tartózkodott a hústól és a szeszes italoktól, Apollonios= ról nemi önmegtartóztatást is beszéltek. Másoknál ehhez a szegénység* ben való élet is járult. Apollonios azonban az aszketikus életformát nem kívánta meg mindenkitől, tulajdonképpen csak a pythagoreus „szentek" éltek így. így jelentkezik az új=pythagoreizmusban a kettős erkölcsiség: a szellem és az anyag dualizmusa a „szentek" és az egyszerű hívek külön= böző erkölcsiségét eredményezte. Az új=pythagoreizmus gondolatrendszere a császárság korában a leg= szélesebb körökben ható szellemi áramlattá lett, melynek kihatásaival más gondolatrendszerekben és vallásos áramlatokban is gyakran lehet talál= kőzni. 122