Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 4. fejezet. A filozófia a császárság korában Rómában

már a hellenizmus idején is mint a filozófiai műveltség versenytársai lép= tek fel. Harcuk a filozófia ellen kiújult a Kr. u. 1. és 2. század folyamán. A retorika a szónokilag képzett, az állam ügyeiben jól forgolódó polgár eszményét állította fel. Mivel pedig a császárság első századában a filo= zófusok egyébként is a titkos ellenzékiség gyanújában állottak, a filozófia a műveltséget kereső társadalmi rétegekben gyanúsnak minősült és hitelét veszítette. A művelődési eszmény ezért is fordult a retorika felé, amely formális képzettséget adott, de filozófiai kérdésekkel nem terhelte növen= dékeit. Így lett művelődési eszmény az a közéleti férfiú, aki a közügyek* ben mindig retorikailag jól felépített, elegáns stílusban megírt, de több* nyire semmitmondó beszédekkel tud megnyilatkozni. Az ú j = ρ y t h a g ο r e i ζ m u s A szkepticizmus terjedésével és a retorika elhatalmasodásával a társa* dalmi életben egyidejűleg tört fel egy harmadik jelenség is, ti. a mélyebb, kinyilatkoztatáson alapuló ismeret és életszemlélet, valamint életfolytatás utáni vágy. Ez az irányzat mutatkozik a keleti kultuszok, valamint az asztrológia és mágia, továbbá a különféle babonák elterjedésében. De ugyanez a vágy adott erőt a pythagoreizmus újjáéledésének is. Pythagoras a Kr. e. 6. században élt és tanítványain keresztül jelentős befolyást gyakorolt a görög filozófiára. Utóbb a pythagoreusok iskolája megszűnt, azonban a Kr. e. 1. században újból feléledt. A mozgalom egyik vezetője P. Nigidius Tigulus, Cicero kortársa volt (megh. Kr. e. 45=ben), aki Rómában mint szenátor előkelő hivatalokat töltött be, s mint az aszt= rológia lelkes híve ismeretes. Az új=pythagoreizmusban filozófiai és vallási, különösen pedig teozófiai és okkultista elemek keverednek. A régi pythagoreus filozófiai elemek, főleg pedig a számmisztika vallásos színezetet kaptak. Az új=pythagoreusok az istenséget a monotheizmus formájában hirdették, de úgy, hogy az istenség mellett, ill. alatt, démonoknak gondolt isteni erők hosszú sorát tételezték fel. Az istenség e személyesnek gondolt erők, a démonok által munkál* kodik a világban. Az istenség és a világ, a „szellem" és az anyag tehát nem állanak egymással dualista ellentétben, hanem a szellemi világ látha* tóvá lesz, éspedig a csillagokban éppen úgy, mint a szellem által ihletett (kivételes, isteni) emberekben. Az új=pythagoreizmus etikája dualista anthropológiára épül: a láthatat* lan szellemet az istenség büntetésül száműzte a testbe, amelyből külön* féle tisztulások és engesztelések segítségével, aszketikus és az istenségnek kedves életfolytatással szabadulhat ki. Az ember feladata, hogy érzéki kívánságai elfojtása és az istenek helyes tisztelete által jusson el az isten* séghez. Az istenség akaratát pedig az ember csak kinyilatkoztatás által ismeri meg: ezt pedig a theios anér, az istenség által küldött férfi hozza. Mert az istenséget nem lehet külsőséges vallásos cselekményekkel és áldó* 121