Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

kozom egészségedért. Nem kevésbé aggódtam, uram, hallván, hogy gyen= gélkedtél, azonban hála legyen az összes isteneknek, hogy megőriznek a bajtól. Kérlek, uram, ha úgy tetszik, küldj értünk, mert ha nem, meg= halunk, hogy nem láthatunk téged naponta. Bárcsak repülni tudnánk, hozzád menni és odaborulni eléd! Remegünk, ha nem látunk. így hát engesztelődj meg és küldj értünk!" Egy másik rabszolganő az egyiptomi Fayumból, Philadelphiából ír gazdájának: „Fáradt vagyok a cipekedéstől és fagyűjtéstől. De nem akarok megszökni, mint más rabszolganők, ha igazságtalanul bántak velük. Tudom, hogy gyűlölöd, ami rossz. Ezért nem is teszem meg!" Tanulságos az a sírfelirat is, amelyet Pallas készíttetett egy néger rabszolgájának: „Fekete volt ugyan a színe, ahogyan a nap= sütés megfeketítette. De lelkében fehér virágok nyíltak és mindig tele volt jóakarattal szeretett gazdája iránt

10

3. Egyes rabszolgák sírfeliratukon tettek tanúságot gazdáik mellett, és hogy mindig tűrhető sorsuk volt. 3. A rabszolgák jogi és szociális helyzete mellett nem szabad megfeled= kezni a rabszolgasággal összefüggő erkölcsi kérdésekről sem. Egyik sok bajt okozó főhiba volt a rabszolgák beékeltsége a családba. Ellesték gaz= dáik titkait és adott esetben kihasználták azokat ellenük 10

4, úgyhogy köz= mondás volt: „Ahány rabszolga, annyi ellenség!" Sok bajt okoztak plety= káikkal, intrikáikkal, melyek a családtagok közt a viszonyt rontották, áskálódásaik pedig megbontották a család egységét és békéjét. Erkölcsi kiszolgáltatottságuk egyes családtagok készséges és vak eszközeivé tették őket. Különösen súlyos volt az erkölcsi lazaság, amelynek — a rabszolga* nők kiszolgáltatottsága miatt — a rabszolgaság volt a melegágya. Ezért érthető, ha sokszor panaszkodtak az erkölcstelen és megbízhatatlan, alat= tomos, szemtelen és bosszúvágyó rabszolgákra. Nem kevésbé súlyos erkölcsi kárt okozott a rabszolgaság a tekintetben is, hogy lehetetlenné tette a munka erkölcsi jellegének és értékének igazi felismerését. Ennek egyik főoka éppen az volt, hogy a munkát nagyrészt a lenézett és kiuzsorázott rabszolgák végezték. 4. Igyekvő és ügyes rabszolgáknak többnyire volt módjuk arra, hogy felszabaduljanak. Ez főként azok számára volt lehetséges, akik értettek valamely mesterséghez és ennek révén egzisztenciát tudtak biztosítani maguknak. Egy=egy rabszolga felszabadítása kb. 500=1000 dénariusba és a rabszolgafelszabadításra kivetett adóba került. Munkadíjakból, adomá= nyokból, borravalókból ügyes rabszolgák ezt az összeget viszonylag nem túlságosan hosszú idő alatt össze tudták kuporgatni. Előfordult, hogy 10

3 V. ö. Pap. Giess. 17 (Moravcsik: A papiruszok világából, 112 k. lpk.). — Schneider Carl: Geistesgeschichte des antiken Christentums, I, 739. lap. 10

4 Ezért voltak keresettek és értékesek főként nagyúri családokban a süket rabszolgák, akik nem tudták a bizalmas politikai beszélgetéseket kihallgatni. V. ö. Balogh, id. h. 114