Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

gazdájának joga volt ahhoz, hogy súlyos esetekben halállal büntesse, a gazdát is megbüntették, ha ok nélkül megölte rabszolgáját

9

0. Annak a rabszolgának, akit gazdája jogtalanul bántalmazott, joga volt ahhoz, hogy menedékjogot kérjen valamely templomban. Ezeket a lehetőségeket azonban nem minden rabszolga és nem minden esetben tudta kihasz= nálni I

0°. Hiszen a társadalom és a jogszolgáltatás a gazdákat védte a rab= szolgákkal szemben. Csak Hadrianus tiltotta meg törvényben, hogy rab= szolgákat gazdájuk bírói ítélet nélkül kivégeztethessen. Kegyetlen gazdák azonban mindig voltak és mellettük a rabszolgák sorsa nehéz volt. 1. Pt. 2,18 nem ok nélkül emlegeti a hamis, gonosz és szívtelen gazdákat. De a közhangulat lassanként — részben stoikus hatás alatt — a rabszolgák iránt kedvezőbben alakult. Juvenalis elítélően említi azt az esetet (VI, 223), amikor egy szeszélyes és kegyetlen asszony ártatlan rabszolgáját keresztre akarja feszíttetni s mikor férje ellenkezik, ezt válaszolja: Hoc volo, sic iubeo, sit pro ratione voluntas! (Ezt akarom s parancsolom, legyen meg az akaratom, ha nincs is értelme!) A stoikus gondolkodás vonalán ítélte el Seneca is azokat, akik a rabszolgákkal „dölyfösen, vérlázítóan és förtelmesen" bánnak, ö azt tanácsolta olvasói= nak: „Ügy bánj a nálad alacsonyabb rangúval, mint amilyen bánásmódot magad iránt a magasabb rangúaktól óhajtasz . . . Bánj rabszolgáddal szeli= den, sőt nyájasan, vond be a társalgásba, kérj tőle tanácsot, ültesd aszta= lodhoz 10

1." A rabszolgákkal való tisztességes bánásmódra is vannak példáink. Patriarkális viszonyok közt a családi közösségben benn élő rabszolgákról adott esetben úgy gondoskodtak, mint családtagról. Rabszolgák hálájáról, gazdáikhoz való ragaszkodásukról is hallunk. Martialis mondja el, hogy a Kr. e. 1. században az egyik előkelő proscribált római polgárt rabszolgája bújtatta, noha nem sokkal azelőtt az illetőt gazdája valami csekélységért megbüntette

10

2. Levelekben is néha megható módon jut kifejezésre rab= szolgák ragaszkodása gazdájukhoz. A Kr. u. 2. században írja egy Tays nevű rabszolganő gazdájának, Apolloniosnak: „Mindenekelőtt köszöntelek, uram: mindenkoron imád= 9

9 Ez azonban néha nagyon különös módon ment végbe. Vedius Pollio, aki maga libertinus szülőktől származott, de mint gazdag úr, Augustus köréhez tar= tozott, rabszolgákat dobott étkül egy bizonyos murena nevű halfajtának. Augus= tus azzal büntette Polliot, hogy nagyértékű és szép vasa murrina=gyűjteményét összetörette és a halastóba dobatta. — A murrina elszórt virágmintával díszített, ritka üvegfajta volt (a murena és murrina szavak szójátékot alkotnak!). — Nekünk ez a büntetés különösnek tetszhetik, de abban a világban, ahol a rab= szolga res volt, Polliot érzékenyen sújthatta. 10

0 Hallunk pl. olyan esetekről, amikor kegyetlen és szeszélyes asszonyok az őket fésülő rableányok felső testét hegyes tűkkel szurkálták, ha nem fésülték őket kedvükre. Hogyan kereshettek volna ez ellen a kegyetlenség ellen a rabszolgák orvoslást? ! 10

1 Seneca, ep. ad Luc. 47,4. 11 k. 10

2 Martialis, III, 21. V. ö. Balogh Károly: Római bronztükör, 174. lap. 113