Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom
használni. Voltak gazdák, akik havonta rendszeres élelmiszer=járandóságot (= demensum) adtak a rabszolgáknak. Néha a rabszolga mezőgazdasági művelésre kapott gazdájától akkora területet, hogy annak termékeiből biztosíthatta saját élelmezését. De az ilyen esetek ritkák voltak. Sokszor a gazdák nem sokat törődtek rabszolgáik ellátásával és hagyták, hogy azok maguk gondoskodjanak magukról úgy, ahogyan tudtak. Előfordult, hogy a rabszolgákat bérért kikölcsönözték vagy hagyták, hogy valamely mesterségben dolgozzanak és keresményük után bért szedtek tőlük. Palesztinában az írástudók szerint a gazdák különféleképpen hasznosít= hatták rabszolgáikat. Voltak, akik azt a gyakorlatot követték: „Dolgozz számomra, bár nem tartlak el!" Mások hagyták, hogy dolgozzanak saját eltartásukért, de amennyivel többet szereztek, mint amennyire szükségük volt, azt elszedték tőlük. Voltak olyan gazdák is, akik ezt a szabályt alkalmazták: „Egész nap dolgozz nekem, este menj házalni és lásd el magadat a haszonból!" Kétségtelen, hogy a rabszolgák kizsákmányolásá= nak sokféle módja volt és ez tönkretette a rabszolga=gazdaság erkölcsi alapjait. Arisztotelész szerint a rabszolgának három dologra van szüksége: munkára, büntetésre és élelemre. De Arisztotelész hozzáteszi: aki dolgoz= tatja és fenyíti a rabszolgát anélkül, hogy ellátná élelemmel, az elnyomja és kizsákmányolja 8 3. A rabszolgatartó gazdák kegyetlensége volt az oka sok rabszolgalázadásnak. 3. A rabszolgák társadalmi helyzetét nemcsak jogtalanságuk és kiszol= gáltatottságuk határozta meg, hanem az is, hogy a közgondolkodás hogyan tekintett rájuk. Platón alkalmilag azt írja: „Sok rabszolga volt már, akik uraik szá= mára a testvérnél vagy az édes gyermeknél különbnek bizonyultak minden erény tekintetében, és megmentették uraikat, meg azok vagyonát és egész otthonukat." De ugyanakkor a közfelfogás szólal meg nála azzal a véle= ménnyel, hogy a „szolgalélek sohasem lehet romlatlan, és belátással ren= delkező embernek sohasem szabad megbíznia ebben a fajzatban" (ti. a rabszolgákban) és „némelyek állatok módjára ösztökével és korbáccsal. . . szolgaivá alázzák szolgáik lelkét". Maga Platón ezt a tanácsot adja az athéniaknak: „Bánjunk velük (ti. a rabszolgákkal) jól, nemcsak az ő kedvükért, hanem még inkább önmagunkra való tekintettel. A bánás= módot illetőleg azt tartsuk szem előtt, hogy semmiféle önkényességre ne ragadtassuk magunkat szolgáinkkal szemben; sőt ha lehetséges, jogtalan= ságot még kevésbé kövessünk el velük szemben, mint a velünk egyen= lökkel szemben e 4." Ez tanúsítja, hogy Platón a rabszolgakérdés tárgya= lásánál már humanitárius szempontot alkalmazott, de ezzel a közgondol= 9 3 V. ö. Bickcrmann: The Maxim of Antigonus of Socho. „Harvard Theol. Review", XLIV, 1951, 154. k. Ipk., 160 k. Ipk. 9 4 Piaton: Nomoi, VI. 776=777 (ford. Kövendi Dénes, Platón összes Művei, II, 823=824. lap). 108
