Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

kodás egy rétegének is kifejezést adott: ez utóbbi is meg tudta látni a rabszolgában az embert. Ezt mutatja az új attikai vígjátékban a rabszolgák ábrázolása is (pl. Menandrosnál). A stoikusok pedig alátámasztották ezt a gondolkodást, amikor hangsúlyozták, hogy az embereket — a rabszolgákat is — az erény szempontjából kell megítélni. Ez a megítélés nem tesz különbséget a között, hogy ki a szabad, ki a rabszolga. Mindez természetesen nem változtatott a rabszolgák tényleges jogi helyzetén. A Platón által alkalmazott fogalmak „önkényesség", „jogtalan= ság" a rabszolgákat illetően túlságosan általánosak és egyáltalán nem zárják ki a kegyetlen bánásmódot. Annyit azonban a filozófiai eszmélkedés mégis csak elért a közgondolkodásban, hogy hovatovább rosszul neveltnek tekintették azt, aki rabszolgáival kegyetlenkedett. Talán hozzájárult ehhez még egy mozzanat. Különféle kultuszokban legalább az istenségekhez való vonatkozásban rabszolgák éppen úgy ott voltak, mint a szabadok. Kultuszhelyeknek maguknak is voltak rabszoI= gáik. Az eleusisi kultuszban az ilyen rabszolgáknak is beavatottaknak kellett lenniök. Más kultuszok, pl. az andanai misztériumok menedékjogot biztosítottak rabszolgáknak is. A keleti misztériumkultuszokban, pl. az Isis=kultuszban és a Mithras=vallásban ugyancsak számos rabszolga fog= lalt helyet a szabadok mellett. A rabszolgakereskedelem ι. A rabszolgákkal élénk kereskedelmet folytattak. Az Ószövetség a feníciaiakat említi, mint rabszolgákkal kereskedő népeket (Ámós. 1,6.9; Jóéi 4,3 kk.). A hellenizmus idején a rabszolgakereskedelem egyik leg= fontosabb központja Delos szigete volt, ahol egy=egy vásárnapon ezré= vei adták el a rabszolgákat. Ezeket részben embervadászok fogdosták össze, részben pedig adósságok fejében vagy egyéb bírói ítélet alapján adtak el valakit rabszolgának. De pl. Dionysios, a syracusai uralkodó is eladatta Platónt rabszolgául, úgyhogy utóbb egy ismerőse, Annakeris váltotta őt ki. A legtöbb rabszolgát a háborúk során ejtették fogságba. Tudjuk pl., hogy a makkabeusi háborúk idején a szír seregekkel is állandóan jártak rabszolgakereskedők, akik a foglyul ejtett zsidókat összevásárolták (v. ö. 1. Makk. 3,41). A római hadsereget is állandóan kísérték rabszolgakeres= kedők (mangones), akik a hadifoglyokat felvásárolták. A Pydna melletti csata (Kr. e. 168) után a rómaiak Epirus 70 városának a lakosságát mind eladták rabszolgának. A rómaiak görögországi és keleti hadjárataik során rengeteg embert fogtak el és hurcoltak el rabszolgaként Rómába. Görögország lakossága e miatt a Kr. e. 1 évszázadban nagyon meg= ritkult. Később Nyugat= és Észak=Európából került sok germán rabszolga Rómába. Csak amikor a Kr. u. 2. század végétől fogva megszűntek a 109