Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

nem kímélték az emberéletet, sem az állatokat. Gladiátorokként akárhány= szor elítélt rabszolgákat léptettek fel, kivégzéseket is nem egyszer ünnepi játékok során hajtottak végre úgy, hogy az elítéltekkel valamilyen mitikus jelenetet vagy történeti eseményt játszattak végig. Előadatták pl. elítélttel azt a jelenetet, amikor Mucius Scaevola jobbját elégeti tűzben. Más esetben egy Laureolus nevű rablógyilkos sorsát: keresztrefeszíttetését és a még élő megfeszítettnek medvékkel való széttépését játszatták el egy halálraítélttel. Az állatviadalok során borzalmas állatkínzások folytak. Keresztyén mártírok is így vérzettek el az arénában a Danaidák és Dirké szerepét játszva e

o. 4. A nyilvános szórakozásul szolgáló ünnepi játékokon kívül voltak a családi ünnepek: eljegyzés, házasságkötés, születésnapok, a toga felvétele stb. Heti ünnepet és pihenőnapot úgy, mint a zsidók és keresztyének, a görögök és rómaiak nem ismertek. Viszont volt igen sok ünnep, amely munkaszünettel járt. Szünetelt a munka azokon a napokon is, amikor ünnepi játékokat tartottak. A rabszolgák A rabszolgaság „intézménye" 1. Az ókort általában jellemzi az a megjelölés, hogy „rabszolgatartó társadalom" volt. Általános meghatározás szerint rabszolga az, akivel gazdája mint tulajdonával rendelkezik. A „tulajdon" pedig ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a tulajdonos tulajdonával mindent tehet tetszése szerint. Csak fejlettebb jogi viszonyok közt tartozik ehhez hozzá a megszorítás, hogy a tulajdonos ugyan tetszése szerint bánhat tulajdo= nával, de csak annyiban, amennyiben ezt a jogát a törvény nem korlá= tozza. A rabszolga tulajdonosa számára elsősorban munkaerő, vagy aho= gyan már Aristoteles meghatározta: „lelkes" vagy „eleven szerszám"

9

1. A rabszolgaság gyökere jórészt abban van, hogy amikor egyik törzs vagy nép legyőzte a másikat, a legyőzötteket — amennyiben nem ölték meg őket — rabszolgákká tették. A rabszolgaszerzésnek az ókorban egyik legfontosabb forrása a háborúban legyőzött népek rabszolgaként való elhurcolása volt. De ez csak egyik forrása volt a rabszolgaszerzésnek. Egy=egy törzsön, ill. népen belül is voltak olyan körülmények, amelyek közt valaki rabszolgasorsba kerülhetett, pl. úgy, hogy eladósodás követ= keztében valakit hitelezője rabszolgasorsba hajtott vagy rabszolgaként eladott. Az is megtörténhetett, hogy valaki saját magát adta el rabszolgául. 9

0 V. ö. Martialis, VIII, 30; Martialis: liber spectaculorum, 7. — 1. Clem. 6,2. 9

1 Arist. eth. Nicom. VIII, 13 (1161 b). 106