Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

tátott és azt kiosztotta. Utóbb nagyjelentőségűek voltak azok a telepíté= sek, amelyek Trajanus óta Daciában folytak. Ezt a háborúk során szinte teljesen elnéptelenedett provinciát Trajanus az egész római birodalomból hozott „mérhetetlen embertömegekkel" népesítette be. Bányászokat Da!= máciából és Pannoniából, egyéb lakosságot főként Szíriából és Kisázsiá= ból telepített oda. A polgári lakosság mellett Daciában sok aktív katona= ság is volt és veteránusokból is jelentős telepek létesültek. 2. A polgárháborúk idején Rómában nagyon felszaporodott a proletariátus. A proscriptiók során a birtokairól elűzött parasztság és az elsze= gényedett vidéki lakosság Rómába özönlött, ahol a munkátalan tömeget szaporította és a közraktárakból várt élelmezést. Ez volt az a proletáriátus, amely „kenyeret és cirkuszi játékokat" (Panem et circenses!) követelt. Azok száma, akiket állami közraktárokból rendszeresen élelmeztek, időn= ként változott, kb. 200 000 és 320 000 között ingadozott, de időközönként sikerült leszorítani 150 ooo=re is. Róma lakosságának ez a legalsó rétege nagyjából kb. 200 000 főre tehető. Ezek sem voltak ugyan mind teljesen nincstelenek, azonban nem volt biztosnak mondható megélhetésük. Ez a nagy munkanélküli tömeg nemcsak az elszegényedett rómaiakból, hanem a provinciákból is Rómába özönlők sokaságából tevődött össze. Antik írók is panaszkodnak a miatt, hogy Rómában sereglik össze a népek szemetje. 3. A szegények közé nemcsak a nincsteleket kell sorolnunk, hanem azokat is, akiknek megélhetése nem volt biztosítva és akik így másokra szorultak rá. A határvonalat e tekintetben nem könnyű meghúzni. így pl. a szegények közé számíthatott Martialis, a költő is, aki rászorult gazdag jótevők támogatására és nem restelt kérésével a császár ajtaján is kopog= tatni. Kapott is a császár ruhatárából hol egy köpenyt, hol egy ünnepi tógát. Éveken keresztül szolgálta mint kliens a római nagyurakat és nem vonakodott epigrammáiban kiszolgálni és dicsőíteni azokat, akiktől jó= téteményt várt. Rómában a megélhetés a birodalom egyéb városaihoz viszonyítva drága volt. A lakások bére pl. Caesar idején Rómában a vidékinek kb. négy= szerese volt. Az évi lakbért az alsóbb néposztályok számára kb. évi 2000 sesterciusra lehet becsülni. Ehhez képest csak kb. 20=24 000 sestercius jövedelem biztosított szerény, de tisztességes megélhetést. Ehhez azonban hozzá kell venni, hogy Rómában igen sok volt a „ragyogó szegénység" és a rátarti éhenkórászság. Sokan voltak, akik többet mutattak, mint amennyire nekik tellett. Szegénységnek számított pl. ha valaki nem ezüst=, hanem agyagedényből étkezett, vagy ha nem tógában mutatkozott nyilvánosan és nem rabszolgák kíséretében jelent meg nyilvános helye= ken. Martialis is gúnyolja az előkelősködő rómait, aki a legdrágább ru= 100