Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 5. A felekezetek démografiájának néhány fővonása
56 Karii er Κ. : A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. 13 az evangélikusok már nem szerepelnek ilyen magas arányszámmal és sem 1910-ben, sem 1920-ban nem érték el a népességben elfoglalt arányszámukat. A munkások nagy tömege, a proletáriátus ennek alapján nyilván a katholikusok sorából kerül ki. Ha a görög keleti és görög katholikus egyháztól eltekintünk, meglehetősen hasonló helyzetet találunk az ipar körében is. Az említett két felekezet ezen a téren békeidőben népessége számához viszonyítva csekély számmal volt érdekelve. Ez a helyzet a háború után sem mutat jellegzetes változást. A zsidóság viszont már a háború előtt is nagyrészt kezében tartotta ezt a foglalkozási ágat : az önálló keresők sorában körülbelül kétszer annyian vannak (12-50%), mint a lakosságban, a segédszemélyzet körében ugyancsak megfelelő arányszámot (6-4%) mutatnak, a tisztviselőknek pedig majdnem a fele (43-9%) izraelita. Az ország megcsonkítása után csak az ipari tisztviselők sorában mutat csökkenést a zsidóság arányszáma (39-0%), a segédszemélyzet körében valamivel emelkedett (7-6%), az önálló keresők sorában körülbelül azonos maradt (12-3%). A katholikusok arányszáma a régi Magyarországon az önállóan kereső iparosok és különösen a segédszemélyzet, tehát a munkások sorában volt magas. Az utóbbi tekintetben még 1920-ban is elég magas volt (69-6%), az önálló keresők sorában már alacsonyabb (61-7%), mint a lakosság arányában, de mindkét esetben alacsony a tiszviselők körében (39-9, ill. 45-5%). A reformátusok nem érik el egyik csoportban sem a lakosság sorában található arányszámukat és különösen kis mértékben vannak képviselve az ipari tisztviselők sorában. Meg kell azonban említeni azt is, hogy az ipari segédszemélyzet (munkásság) körében is kevesen vannak. Az evangélikusok még 1910-ben valamivel nagyobb mértékben vettek részt az ipari pályán, mint a lakosságban mutatkozó arányuk. Különösen a tisztviselők sorában volt elég magas az arányszámuk (8-4%), ha nem is özönlötték úgy el ezt a pályát, mint az izraeliták. A háború után mindegyik csoportban valamivel kisebb arányszámokkal szerepelnek. Ha már az ipari pályán feltűnően magas volt a zsidóság arányszáma, úgy még sokkal inkább a kereskedelem és hitel körében : az önálló keresőknek és tisztviselőknek 1910-ben több, minta fele izraelita (54-1 és 53-3%); még az egyéb segédszemélyzet sorában is 34-9% volt az izraelita. Ez a helyzet a háború után is csak nagyon kevés változást szenved: a táblázat sorjában 53-6, 46-4 és 32-8%-ot mutat. Már ebből is érthető, hogy nevezetesen a katholikusok a kereskedelmi pályákon viszonylag is nagyon kevéssé voltak képviselve. 1910-ben a legmagasabb arányszámot még a segédszemélyzet sorában érték el 41-7%-kal, de az önálló keresők körében csak 28-3, a tisztviselők körében pedig 30-3%-kal voltak képviselve. A háborúutána helyzet valamivel javult elsősorban annak révén, hogy a görög katholikusok és görögkeletiek majdnem teljesen kiváltak. Nagyon alacsony százalékkal szerepeltek a reformátusok is az önálló keresők (6-2%) és tisztviselők (6-3%) sorában ; még a segédszemélyzet körében is csak 9-3%-ot tudtak felmutatni. A megcsonkított országban itt is valamelyest javult a helyzet, talán leginkább az önálló keresők sorában, akik közt a reformátusok 1920-ban 9-1%-ot mutatnak ; a tisztviselők sorában 8-5, a segédszemélyzetében pedig 11-7%-kal szerepelnek. De még így sem érik el tulajdonképpen a népességben elfoglalt arányuknak a felét. Nem sokkal állottak jobban az evangélikusok sem. Különösen az önálló keresők körében volt arányszámuk gyenge (4-3%), a tisztviselőkében azonban 6-1%-kal majdnem elérte az országos arányt és a segédszemélyzet körében sem maradt el nagyon sokkal (5-8%). Az 1920-i népszámlálás adatai azonban jóval kedvezőtlenebb képet festenek az evangélikusokról; az önálló keresők sorában csak 3-2, a tisztviselőkében 5-2, a segédszemélyzetében pedig 4-6%-kal szerepelnek. Úgy látszik, hogy az evangélikus lakosságnak jórészt azok a rétegei váltak le az ország megcsonkítása következtében, amelyek nagyobb számmal kerestek elhelyezkedést a kereskedelmi pályán. A közlekedésügynél 1910-ben, mint önálló keresők az izraeliták mutatnak feltűnően magas arányszámot : 18-7%-ot, alacsonyabban szerepelnek már a tisztviselők körében (12-9%), a segédszemélyzet körében pedig messze elmaradnak
