Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 3. Vegyes házasságok és reverzálisok
Karner Κ. : A felekezetek Magyarországon a. statisztika megvilágításában. 37 ban a protestáns gyermeknevelést. S bár a küzdelem váltakozó szerencsével folyik annak természete szerint, mégis az nem mondható olyan mértékben a katholikus egyházra kedvezőnek, mint azt a protestáns egyházak köztudata is gondolja. A gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknek viszonylagos növekedésével ugyanis nem halad párhuzamosan a katholikus egyház térnyerése, sőt, amíg 1900-ban a katholikus egyház javára adott megegyezések az összes megegyezéseknek még 59-4%-át tették ki, addig 1910-ben ez a szám 53-4%-ra apadt le. S bár a két évszám szembeállítása önkényesnek volna mondható, a katholikus egyház javára kötött megegyezések ezen viszonylagos csökkenése megállapítható itt helyszűke miatt nem közölt adatok alapján. Ez a tény abból magyarázható, hogy bár mint láttuk, a katholikus egyház javára kötött megállapodások száma a békeévekben állandóan növekszik, azonban a protestáns felekezetek javára kötött megegyezések száma még viszonylag nagyobb mértékben növekszik. Meg kell állapítani itt azt is, hogy a kedvezőbb eredményeket általában a reformátusok érték el, akik a katholikusokkal szemben ugyan mindig hátrányban voltak, de az evangélikus és görög keleti egyházzal szemben állandóan meglehetős magasszámú kedvező megegyezést értek el. Az a folyamat, amely a békeévekben ezen a téren megindult, a forradalom után csak erősödött. Még 1910-ben a katholikus egyház javára adott kedvező megegyezések százalékszáma (53-4) meghaladta az összes katholikus lakosság százalékszámát (49-4). Már 1920-ban messze elmaradt emögött (51 Ό és 63-9) és azóta is 1927-ig állandóan csökkent, csak 1928-ban emelkedett ismét. Ezzel szemben a reformátusok javára adott megegyezések százalékszáma messze meghaladja a reformátusok százalékszámát (1920-ban 36-1 és 21 Ό) s még az evangélikusok javára adott megegyezések százalékszáma is valamivel kedvezőbb, mint általános százalékszámuk (1920-ban 9-1 és 6-2). Ezeket a megállapításokat még egy másik megfigyelés is erősíti. 1900-ban 100,000 evangélikusra kb. öt és félszer, 100,000 reformátusra pedig ötször annyi kedvezőtlen megegyezés esett, mint ugyanannyi katholikusra. A felekezetek versengése folytán azoknak a viszonyszáma, akik egyházuk kárára kötnek megállapodást, mindegyik felekezetnél általában növekvőben van, ami megfelel annak, hogy a megegyezések viszonyszáma a vegyes házasságok számához viszonyítva is állandó növekvésben van. Azonban a protestánsoknál ez a növekvés viszonylag távolról sem oly nagy, mint a katholikusoknál. 1910-ben pl. 100,000 reformátusra kb. alig négyszer, 100,000 evangélikusra pedig kb. három és félszer annyi egyházukra kedvezőtlen megállapodás jött létre, mint ugyanannyi katholikusra. Megjegyzendő, hogy az 1910. év annyiban nem tükrözi az általános helyzetet, hogy az az evangélikusokra viszonylag feltűnően kedvező. Különben általában az evangélikusok viszonyszámai lényegesen kedvezőtlenebbek, mint a reformátusokéi. •Csonka-Magyarország adataiban a megfelelő viszonyszámok mindegyik felekezetre jóval kedvezőtlenebbek, mint voltak az ország megcsonkítása előtt. Azonban a felekezetek egymáshoz való viszonyának belső helyzete körülbelül ugyanaz maradt. 1920-ban a reformátusokra több mint háromszor, az í evangélikusokra pedig körülbelül négyszer annyi kedvezőtlen megegyezés esett, mint a katholikusokra, mindig az illető felekezetnek 100,000 hívét véve alapul. 1925-ig minden felekezetnél apadás tapasztalható, úgyhogy a reformátusok kárára adott megegyezések viszonylagos száma már nem is egészen háromszor annyi, mint a katholikusok kárára adottaké ; az evangélikusoknál azonban még mindig majdnem négyszer akkora a viszonylagos veszteségmutató, mint a katholikusoknál. Ezzel azonban szembe kell állítani a felekezetek javára adott megegyezések viszonyszámait. S itt azzal a feltűnő ténnyel találkozunk, hogy a protestáns lakosság minden 100,000 hívére kezdettől fogva az illető egyházra több kedvező megegyezés jut, mint a katholikus egyház ugyanannyi hívére. A békeévekben ugyan a különbség még nem valami nagy. Még a reformátusok arányszáma a legkedvezőbb, de az is csak kb. másfélszerese a katholikusokénak s még 1910-ben sem éri el az utóbbinak kétszeresét. Az ország megcsonkított területén azonban valamivel