Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)

1927-12-04 / 17. szám

% MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 17. szám

folynék. Talán nem csalódom, ha az ilyen munka hiányának okát abban keresem, hogy nincs nálunk egyetlen olyan szervezet sem, amely gazdája lenne ennek a kérdésnek. Éppen ezért a következőket javasolom:

Állítsanak fel hazai protestáns egyházaink külön- külön vagy együttesen egy olyan bizottságot, amely az egyházak vagy az általuk javaslandó egyháztársadalmi szervezetek részére programmot dolgozzon ki, azt megvitassa, az egyházakkal elfogadtassa, szóval egy ily programnak az életben való megvalósítására az utat egyengesse.

Úgy vélem, hogy az eddig nálunk történt kísérletek meddősége arra vezethető vissza, hmgy sohasem volt állandó szociálpolitikai szervük a magyar protestárs egyházaknak és meg vagyok győ ződve róla, hogy a mig ilyen állandó szervet nem állítunk fel, minden egyéni munkánk továbbra is hiábavaló lesz.

A budapesti református preshylerium

november 18-ikán tartotta nagy érdeklődés mellett gyűlését. Ünnepélyes színezetet adott a gyűlésnek az a körülmény, hogy ugyanezen összejövetel keretében történt meg néhai Hegedűs Sándor, az egykori kereskedelmi miniszter, a Magyar Protestáns Irodalmi társaság alapitója s a dunántúli egyházkerület volt főgondnoka arcképének leleplezése is.

Az ünnepi emlékbeszédet Ravasz László dr. ref. püspök, a Bethlen Gábor Szövetség társelnöke

oA leány.

A leány kenyere, a leány boldogsága. Az élet egyre változó viharaiban küzdő férfi, akármerre is veti a sors, talpraáll. De menthetetlenül elpusztul a leány. Anyagi alap nélkül a leány sorsa ingoványbán épül, amelybe belevész. ha magára marad, vagy amikor éppen a férfi akarja.

Éppen ezért a nőkérdés nagy problémájának egyetlen megoldása a nő állandó, biztos megélhetésének biztosítása. E nélkül egész élete iránytű nélkül tengerre vetett sajka, amely a fenyegető zátonyok és szirtek között összetörik, vagy melyet eltemet az első hullámcsapás.

Bámulatos az a könnyelműség, amellyel eddig a nőkérdést kezelték. A szülő csupán a fiú állandó megélhetésének biztosítását tartotta kötelességének, de egyáltalán semmit sem törődött leánya sorsával. A letűnt évszázadok maradi felfogása élt benne, megadni a leánynak a legszükségesebb műveltséget és aztán a Teremtőre bizni egész életét. A leány rendeltetése a férjhezmenés és majd csak hoz a véletlen valakit, aki azután további sorsáról gondoskodik. Egyetlen egy komoly lépés, cselekedet sem történt arranézve, hogy állandó, nyugodt és biztos megélhetését biztosítsák a leánynak arra az esetre is, ha az elképzelt véletlen be nem következik.

tartotta, aki mély gondolatokkal teli beszédét a következő szavakkal fejezte be:

Hegedűs Sándorban az erdélyi magyar református embernek a képét látjuk, aki papicsaládból indult el és aki az ország egyik legmagasabb polcának egyikére érkezett. Annak az erdélyi léleknek volt ő képviselője, amely valahogy komolyabb és tragikusabb, zaklatottabb és sietősebb, vigyá- zóbb és prófétikusabb, mint az alföldi, ez a nyugodt, tempós, plasztikus lélek. Annak az erdélyi embernek volt a typusa, akinek a lelke érzékeny, mint a seizmográf, mert arra volt beállítva, hogy távoli ismeretlen földrengéseknek az előjelét előbb érezze meg, mint más. Mint az óraketyegő, úgy járt a szeme, mert mindenünnen léphetett elé veszedelem, mert minden pillanatban készen kellett lennie. A magyar középosztály érdekes képviselője ő, a kis kolozsvári szegény diák, aki magyar kereskedelmi miniszteri székbe emelkedik és aki szorgalmával és hűségével nagy vagyont tudott szerezni. 0 annak a modern magyar embernek a képe, aki újságíróból lesz államférfiuvá és aki államférfiul pályafutása alatt szakadatlanul megmarad írónak és megmarad publicistának. Már a táblabirói vonások eltűnnek belőle, a modern magyar tükrözött ki belőle, bizonyos európai, sőt amerikai vonásokkal.

Mindezek alapján hozzánk mindennél közelebb áll. Munkatársunk és vezérünk volt egy időben, nevéhez alkotások fűződnek, alakját hü barátság őrzi sok szívben; emlékét történelmünk fényes lapjára irta fel. Ez a hely méltó arra, hogy az ő földi képmásának vonásait őrizze addig amig e

A jól, de legtöbbször rosszul sikerült szerencsétlen házasságoknak is ez volt az egyetlen oka. A legelső jelentkezőnek odalökték a leányt, akinek szerencséjének kellett tartania azt, hogy a bizonytalan jövőtől megmenekült és akadt eltartója. Pedig igen nagy ára van mindig ennek az elalku- vásnak. Lelkét, tiszta, igaz érzéseit kellene eltemetnie annak, aki szeretet, vagy őszinte vonzalom nélkül egész életre eladja magát.

De még a házaséletben is legtöbbször keservesen kénytelen a leány elviselni súlyos következéseit annak, hogy nem adtak kezébe soha olyan eszközöket, amelyek segítségével megélhetését és önállóságát biztosíthatná. Ennek tudatában hány férfi él vissza a nő szomorú helyzetével! Tudja, hogy a leány védtelenségében teljesen ki van szolgáltatva és puszta megélhetése kényszeríti rá, hogy mellette maradjon és ennek tudatában a nőt a szenvedések olyan kálváriáján kergeti át, hogy a legtöbb áldozat idő előtt belehal.

A legszerényebben megalapozott jövővel a leány már egész életére biztosítja élete nagy boldogságát. A nyomor utjain járó kisértés, a leselkedő csábítás megszűnik. A megélhetés nehéz gondja nem kergeti máshoz, csak ahhoz, akit maga választ és akit leikéből szeret. Inkább vár, de életét nem alkudja el senkinek egy darab kenyérért. Az anyagi erővel rendelkező leány keresete gazdag