Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-11-20 / 16. szám
A „BETHLEN GÁBOR SZÖVETSÉG“ HIVATALOS KÖZLÖNYE KIADÓHIVATAL: Fráter Is Társa könyvnyomdája Budapest, VII., Akácfa utca IS. Telefon: J. 400—20. Előfizetési dij egész évre 4 pengő Egyes szám ára 20 fillér Hirdetési dijak megegyezés szerint SZERKESZTŐSÉG: VII., Wesselényi-utca 52. szám Megjelenik egyelőre kéthetenként A .Bethlen Gábor Szövetség* tulajdona A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják Felelős szerkesztő D!L VIDA GYULA ragyogó fehéren áll immár a magyar nemzeti géniusz nagyságának örök hirdetőijeként: Kossuth Lajos szobra. Azon a ragyogóan szép, napsugaras őszi vasárnapon egy meggyötört nemzet bizakodó — reménykedő tekintete pihent még a magyar szabadságmozgalmak lánglelkü vezérének, a nagy államférfiunak varázslatos alakján. Véres küzdelmeken, forradalmakon, tragikus összeomláson keresztül megvalósult Kossuth Lajos ideálja : a független Magyarország. S a megcsonkított, de függetlenné vált ország népe nagy fiának, a negyvennyolcas eszmék megtestesítőjének emlékműve előtt meghajtotta lobogóját, s a külföldi államok ünnepélyes formák között nyilvánították hódolatukat. Oly jól esett látni ez ünnepen a külföld nagy protestáns államainak képviselőit Látni azt, hogy vannak még hatalmak, akik ismerik és becsülik Kossuth Lajos népét s akiknek támogatásából erőt és egy szebb jövőhöz reményt meríthet a mi megcsonkitott hazánk ! . . . II . . . Megkoszorúztuk büszkén, boldogan Kossuth Lajos emlékművét. Elhozta kegyelete jelét a vidék, a város, a hegyek, a folyók és a síkságok népei Letették koszorújukat az egyesületek, hatóságok, a szegények és a gazdagok. Elhangzott a prot. egyházak képviselőinek a magyar géniuszt dicsőítő szava. „Ott volt mindenki* — irta a kath. Rákosi Jenő — „hivő és hitetlen, jó és gonosz, igaz és hamis és aki nézte gyönyörködött abban, hogy ime egyszer mégis együtt vagyunk mindnyájan, találkozunk egy gondolatban, egy érzésben, amely hatalmasabb a mi gyöngeségünknél. Aki nem volt ott, az ezen a napon nem létezett, ha egyén, ha párt, ha felekezet, ha egyház ! . . Igaza van Rákosinak. És mégis volt olyan valaki, nem egyén, nem testület, hanem annál sokkal több: Egyház, a római katholikus hivatalos egyház, amelyik nem jelent meg a legnagyobb magyar emlékének szentelt hazafias ünnepségen. Pedig az ott jelen volt sokezer katholikus magyar testvérünk szivében is fájdalmas megdöbbenést keltett ez a durva kegyeletsértés. Nekünk protestánsoknak sohasem jutott eszünkbe az, hogy Kossuthot magunknak kisajátítsuk, mert ő csak vallás szerint kizárólag a miénk, egyébként mindnyájunké, ezé az szegény, száz bajjal sújtott magyar nemzeté I Minekünk nem jutott eszünkbe, hogy abból kázust csináljunk, mert a protestáns Kossuth szobránál katholikus ember mondta az ünnepi beszédet. Még azt sem kívántuk, hogy Kossuth Lajos protestáns mivolta az ünnepségen valamiképen külön is kidomborodjék, mert most nem egyházi ünnepségről, de az egész magyar nemzet ünnepéről volt szó . . . Azt mondogattak, hogy azért nem jött el a katholikus hivatalos egyház az ünnepségre, mert „nem kapott meghívót". Ez a naiv és szánalmas mentegetőzés azóta illetékes hivatalos helyről határozott megcáfolást nyert. De itt nem is lehet szó kimagyarázásról. Ez a megtörtént tény igen szomorú jelenség és ha a ,,felekezeti béke“ számláján volna elkönyvelhető, úgy eltennők ezt a keserű tapasztalást is a katholikus egyház részéről bennünket ért többi sérelem mellé. De ez nem az egyik egyháznak ügye a másik egyházéval. Ez sokkal több annál, mert ezzel a sértéssel a katholikus magyarság nem azonosítja magát. Ezzel a kegyelettelen cselekedetével a magyar nemzetet, Kossuth Lajos nemzetét sértette meg a katholikus egyház. Ez pedig elégtételt kiván, mert különben letörölhetetlen, örök szégyen marad a katholikus egyháznak az a cselekedete, amellyel ezen egyetemes, nagy nemzeti ünnepen távoltartotta magát s ezzel megtagadta azokat a nagy eszméket amelyeket Kossuth Lajos hirdetett! * Az ünnepségeket a nemzeti színházban tartott díszelőadás zárta be. Hegedűs Lóránt hatalmas történelmi szinjátéka: Kossuth került színre. Kossuth alakja, amelyet az illusztris szerző annyi szívvel, oly forró hittel és oly geniális lelkesedéssel elevenít meg, lenyűgözte a nézőközönséget. Azok a jelenetek, amelyekben a történelem titokzatos erőinek szárnycsapásai suhognak, a lelkek mélyéig megmarkolnak bennünket. Az egész történeti színjáték, amely az uj történelmi tragédia felé haladó legkomolyabb törekvések sorába tartozik, messze túl emelkedett a lefolyt Kossuth ünnepségek által kölcsönzött aktuális varázson s azzá magaslott, amivé Írója szánta: Kossuth Lajos monumentális emlékévé!... Márványba faragva
