Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-08-14 / 9. szám
L ÉVFOLYAM.-Kasnyi teU*»» viiiß'ry^ ^" BÜDAPB8T, 1927. AUGUSZTUS 14. 9. SZÁM. i® mmm un A .BETHLEN GÁBOR SZÖVETSÉG“ HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG: VB., Wesselényi utca 62. asám Megjelenik egyelőre kéthetenként A .Bethlen Gábor Szövetség* tulajdona A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják Felelőt szerkesztő D5: VIDA GYULA KJADÖHIVATAL: Fráter és Társa könyvnyomdája Budapest, VO., Akácfa-utca 18. Telefon: J. 408—20. Előfizetést dij egész évre 4 pengő Egyes szám ára 20 fillér Hirdetési dijak megegyezés szerint A jellem iránytűi. Irta: nagymegyeri vitéz RAICS KÁROLY altábornagy, a honvédség protestáns egyházszervezetének fógondnoka. Amig valamely eszme helyességétől a nemzet minden rétege egyaránt át van hatva, addig rend* szerint igen sok idő elmúlik. Ez a megállapítás különösen az ugynezelt konzervatív maradiságra hajlandó népekre vonatkozik, mint amilyenek mi is vagyunk. Nehezen engedjük magunkat a megszokott kerékvágásból kizökken* teni; nehezen látjuk be valamely újnak a célszerűségét a régivel szemben. Ha azonban az a belátás meggyőződésünkké vált, akkor fokozott buz- gósággal igyekszünk mulasztásainkat pótolni. Tagadhatatlan, hogy ma válságos időket élünk, ilyenkor pedig az időnek elpazarlása a válság mértéke szerint esik latba. Amig dolgozó karjaink gúzsba vannak kötve, addig gondolkodó agyunk, tettre kész lelkünk és érző szivünk titkos kohói minden megbilincselő szándékkal szemben hozzáférhetetlenek. Az ideálok ezekben a titkos műhelyekben születnek meg, nevelődnek, fejlődnek, alakulnak, erősödnek, kovácsolódnak és edződnek törekvéssé, tetté. Ezen titkos műhelyek hivatott munkásai a lelkészek. Ezekben az elrejtett műhelyekben kell nekik a nép belső erejének kiművelésén, a népiélek újjászületésén dolgozniok. A nép lelkét az eszmények befogadására kell alkalmassá tenniük, ahol pedig az eszmények már megvannak, ott ápolni, erősíteni kell azokat. Miért? Mert az eszmények a jellem iránytűi, melyek szilárdan mutatják azt az irányt, melyben a magyar léleknek fejlődnie, tökéletesednie kell. Az eszményeket mindenkor elérhetetlen távolságokban képzeljük el, miért is mint lehetetlenségeket szeretjük kezelni, melyek többnyire csak a rajongók, az álmodozók célkitűzései lehetnek. Amilyen könnyen szokták ma az emberek a lehetetlenséget valamire kimondani, éppen olyan előszeretettel bújnak ki ennek a cégére alatt még olyan elemi kötelességek alól is, melyek a haza- fiság legtermészetesebb alkatelemei. Igen I a nép lelke a mai anyagias korban az eszmények befogadása iránt különösen elfásult és közönyös lett. Mert nem arról van szó, hogy az eszményeket elérjük, hanem hogy bármilyen csekély fokban azokat megközelítsük. Ehhez tehát a nép lelkét megfelelően elő kell készítenünk. Minden nemzetnek okulnia kel) az ő múltjának történetéből. Ez a nemzeti ideálok termőföldje. Ezt a földet szakadatlanul művelni, porhanyósi- tani kell, hogy a föld életerői kihasználhatók legyenek. Nemzeti ideáljaink tanulságai, példái a legalkalmasabbak a nép lelkének megművelésére, újjászületésére. A nép lelke is olyan, mint a föld, melyet ha rendszeresen megművelnek, jó aratást ígér ha ellenben parlagon hagynak csak dudvát terem, csak a gaznak lesz a melegágya, melyet a szél a szomszéd szántóföldre is elhord. Nemzeti ideáljaink példáinak, tanításainak követése a nép lelkének megművelése körül azonban csak emberi munka, miként a szántás, vetés, bo- ronálás, acatolás a föld termőképességének emelése körül. Még égi táplálékra is van szükség, hogy a földben rejlő erőforrások megnyíljanak és a beléje vetett magot többszörös hozamra képessé tegyék. Ugyan mi pótolja az emberi lélek művelésének a nap melegségét és az eső áldást hozó hatását? A legmagasabb ideál: a Krisztus, aki az ut, az igazság és az élet I E nélkül nincs boldogító melegség, rügyfakasztó és kalászba szöktető erő. EnélkÜl önmagát éli ki a lélek minden nemesebb eszmény híján dudva és bogáncs képében. Rettenetes látkép és mélyen a jövőben szinte alig elképzelhető torzalakulása az általános viszonyoknak, amelyekből csak szenvedés és boldogtalanság árad ki. Mi tehát mindebből a tanulság? Nem elég az emberi ideálok követése, az isteni ideál, a Krisztus szolgálása nélkül. Igazi műveltség csak ott van, ahol Krisztusi szeretet, világosság és melegség hatja át az emberi lelket, mert ez kelti életre mindama szunnyadó erőket, melyek a lélek legnagyobb értékét, a jellemet kialakítják. Elismerem, hogy ez a munka ma, ebben az elfásult, anyagias, önző világban felette nehéz. Ez azonban egy okkal több a leirt szellemben létesítendő fegyelmezett összetartás munkálásához. Az erők csak eme közösen ható áldásthozó eső befolyása alatt egészülhetnek ki. Ez a legnagyobb kullurmunka. Csak ilykép lehet Széchenyi szerint a magyar nemzetet az emberiség feldicsőitésének részesévé tenni!
