Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-07-03 / 6. szám
MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 6. szám £ közvélemény mellénk áll, ha mi így közeledünk hozzá. Legyünk büszkék arra, hogy magyarok és protestánsok vagyunk és ne engedjünk senkit hozzányúlni dicsőséges múltúnkhoz! Hogyan nevelik a nűkef Amerikában! Irta: DEDINSZKY GIZELLA. I. A világ vezető nemzetei ma kétségtelenül az angol-szászok. Övék a jelen s jó időre a jövő is. Övék a hatalom, gazdagság s az általános kultúra. Rájuk figyel fel a világ, lopva kiséri mozdulásaikat, mert az ő Ítéleteik döntők országok sorsára. Ez a figyelemkoncentráció sikerült, különösen háború után, sok kifosztott ország összeroppan- tásával. Ezek között vagyunk mi, magyarok is. De fel akarunk támaszkodni az elesettségünkből, s ezért kell, mint gyengébbnek, megfüröszteni akaratunkat a nagyok erejében, hogy újra munkaerőssé legyünk. Protestáns országok példája áll előttünk Angliában és Amerikában, hogy miként jutottak ők világuralmi hatalomhoz. Mint fiatalabb ország, ez utóbbi mammutméreteivel s páratlan fejlődési perspektívájával lep meg minden idegen szemlélőt. Mint nőt, a nők engemet is nagyon érdekeltek az Uj-Világban, mert külön típust képviselnek. Az „amerikai nő“ ma fogalom. Fogalma hol a különcködő, hol a dolgozó nőnek. Ezekről az Mit teltet a protestáns ember a politikai küzdelem megnemesitése érdekelten? Részlet Dr. PUKY ENDRE országgyűlési képviselő, a Képviselőház alelnökének előadásából. A Bethlen Gábor Szövetség tudományos és irodalmi szakosztálya által rendezett előadássorozat keretében az illusztris előadó azzal kezdte előadását, hogy a vallásos eszmék minő nagy befolyással vannak a politikára, közelebbről pedig, hogy a protestantizmus minő befolyást gyakorolt a magyar társadalmi és közjogi fejlődésre. Majd igy folytatta: Ha a protestantizmusnak hatása van a politikai életre, úgy az is kétségtelen, hogy a protestáns ember hatással lehet a politikai küzdelem meg- nemesitésére. Ez a tétel természetesen azt a beismerést tartalmazza, hogy a politikai küzdelem napjainkban elfajult. Anélkül, hogy ennek a magyar politikai élet szempontjából való bírálatába bocsátkoznám, annyit teljes tárgyilagossággal megállapíthatónak vélek, hogy szerte a kontinensen mutatkozik a politikai életnek eldurvulása, ami a pártharcok elfajulásában nyilvánul. Egyformán áll ez a törvényutóbbiakról kívánok pár megfigyelést közölni itt, mert részben ezek között éltem, részben mert ezek segítették Amerikát világhatalomhoz. Hogy általában megérthessük az amerikai nőt és nőnevelést, vissza kell mennünk emlékezetünkben a régi időkbe, a bevándorlás kezdetére. Az első amerikai telepesek a hazájukban üldözött angol puritánok voltak. Az első bevándorlókat, az uj hazát keresőket, kemény munka fogadta ott. Átjárhatatlan őserdők és vad indiánok. Amerika kincsei az újonnan érkezők előtt feküdtek kiaknázatlanul. Lázas munka indult meg az életért és kincsért s e küzdelemben minden munkabíró karra szükség volt, igy a nőére is. A nő a férfi oldala mellé állt s mellette verejtékezett. E vállvetett munkában pedig kiderült, hogy a nő munkája csak minőségileg más, de értékileg a férfiéval egyenlő. Ezt nemcsak felismerték, de el is ismerték s e határozott felismeréssel történt a nőnevelés háromszáz esztendő óta a szabadlevegőjü, demokratikus Amerikában. Lássuk csak, mi is az általános karakteriszti- kuma az amerikai nőnek? . . . Külsőleg: egészség, melynek kísérője a szépség, csinosság, jó modor, bátor, határozott fellépés. Lelkileg: az őszinteség, becsületesség s nagy jóakarat, egymás segítése. Az amerikai lány nem fél semmitől és senkitől, Bátran lép az életbe, megküzdi azt kifogyhatatlan energiával és előretörekvéssel. Lelke tele van állandóan tervvel az életre, melyek közül, ha az egyik nem valósul meg, előveszi a többit, sorra próbálja, mig sikert nem ér. Mert ott csak egy szégyen van : a sikertelenség. A sikert pedig nem görbe utón, hanem erős hittel és munkával biztohozó testületek működésére és a politikai küzdelem egyéb tereire, hol a szó és betű harcba lép. Általános panasz, hogy önzés, személyes érdekek, rut nyerészkedés, hiúságok és hatalmi vágyak lépnek előtérbe és szoritják hátra a valódi közérdeket. Az elvi harcok gyakran sülyednek a személyes gyűlölködésnek és torzsalkodásnak színvonalára. Lelkiismeretlenség lesz gyakran úrrá, amely visszaél értelmi fölényével, szónoki képes- sépeivel, az előnyös helyzettel és felelősségérzet nélkül cselekszik vagy bírál. Szomorú látvány sokszor az is, mint alkalmazkodik a változó tömeghangulathoz a politikában mindenáron érvényesülni akaró elvetlenség. A politikai élet porondján nem ritkán hangzik durva szó, sőt felháborító magaviselet botránkoztat meg. A törvényhozó testületek működése akadozik vagy meddővé válik. Keresik ennek okát és kutatják ennek orvosszerét. Akik mélyebben ragadják meg a kérdést és a baj gyökerét szeretné orvosolni, azok jelentős tervekkel állnak elő. Egyesek az általános választói képviseleti rendszer helyett a közjogi, kulturális és gazdasági korporációk képviseletét indítványozzák; mások, a türelmetlenebbek, diktatúrát emlegetnek. Nem hiszem, hogy egyik is célhoz vezetne. Mert úgy hiszem, hogy a parla-
