Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-06-19 / 5. szám
5. szám MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 3 koszorút megváltók nevei és az egyénenként adott összeg. Orosz István ezen indítványa mellett nem mehet el egyikünk sem közönyösen. Mert az az indítványozónak mélyen érző jó szivéből fakadt, de meg olyan nemes célt kíván szolgálni, amelyre nagyon is rászorul a mi nyomorral küzdő, serdülő, árva protestáns ifjúságunk. A protestáns társadalomnak kell kezébe venni ennek a nagyjelentőségű, vérünkbe vágó kérdésnek mielőbbi rendezését. Meg kell mentenünk a háborús borzalmaknak támogatásra szoruló, szomorú árváit, hogy Egyházunknak s Hazánknak öntudatos protestáns és dolgozó polgáraivá váljanak. Minden gondlatot, ami ezt a célt kívánja szolgálni, örömmel üdvözlünk s lapunkban is szívesen propagálunk. Épen ezért szívesen köszöntjük Orosz István presbiter ezen gondolatát s mi is óhajtjuk, hogy ezen gondolat valóra váltásával árváink sorsában mielőbb javulás álljon elő. Szabad Jfazáóan istennel élni — Jelenért! J3ethlen Sábor. A Soli Deo Gloria szövetség konferenciája, amelynek időpontja junius 19—23. között volt megállapítva, egy héttel később, vagyis junius 26 —30-ig lesz megtartva. kötni anyagi motívumokhoz, — mindég idomul a kor formáihoz, de a lényeget sohasem ejti el. A protestántizmus tehát [túlzás nélkül nevezhető a haladás eszközének. Kossuth Lajos szörnyű ereje, mellyel a hontalanság keserveit hordozta, a protestáns erő rezervoárból táplálkozott. Szabadsághőseinket, Bocskaytól Kossuthig valami emberfeletti önzetlenség, altruizmus, vagyonnak és életnek a közért való feltűnő odaáldozása jellemzi. Nem kisebbítem azok érdemét — folytatta Raffay Sándor — akik más vallások keretei között hasonló tiszteletreméltó munkát fejtettek ki politikában, művészetben, közgazdaságban, de gondoljunk arra is, hogy épen Luther Márton volt az első, aki követelte a népnevelés rendszeres behozatalát. Ez az óhaj abból a másik kívánságból folyt, hogy a biblia olvasást általánossá tegyék. Sokszor hangoztatják, hogy a protestántizmus hanyatlóban van. Nos a római katholicizmus kétezer esztendő alatt kétszázhuszmillióra növekedett, a protestantizmus pedig négyszáztiz éven belül a száznyolcvanmillión felül tart, ez pedig csakugyan nem a romlásnak a jele. A protestántizmus alapelve, hogy sohase türelmetlenkedjék, önmagát becsülje meg, álláspontja mellett tartson ki. Meggyőződésem, hogy a pro- testántizmuz még csak ezután érkezik el a férfikor munkájához, mert eddig az ifjúság bajaival, küzdelmeivel volt elfoglalva. H mi Pcmfheonunh. Lórántfy Zsuzsanna (1600 — 1666.) Bethlen Gábor halálával árvaságra jutott az erdélyi fejedelmi szék. Hosszas küzdelmek után került a fejedelmi székbe Lórántfy Zsuzsanna férje, I. Rákóczy György, korának egyik legnagyobb, legkiválóbb és legszerencsésebb egyénisége. Rákóczy György bölcsessége mentette meg Erdély függetlenségét, hazánk többször megsértett alkotmányát s a vallásszabadságot. Az ő kardja vívta ki a hires linczi békét (1045), amely újból biztosította a magyar szabad vallásgyakorlatot. Rákóczy Györgynek küzdelmes, hányatott, harcokkal teli életét nemeslelkü neje Lórántfy Zsuzsanna édesítette meg A magyar protestáns nagyasszonyok példányképe volt és marad minden időkig Lórántfy Zsuzsanna, aki Rákóczynak nem csak hűséges élettársa, de valóságos védangyala volt az országos harcok és bajok közepette. Lórántfy Zsuzsánna nemzeti értékű lelki nagysága és kiválósága akkor vált örökéletüvé, mikor fiától, II. Rákóczy Györgytől megbántva, visszavonult sárospataki ősi kastélyába s jótékonyságával, a magyar tudomány, irodalom s iskolák támogatásával hatalmasan előre lendítette az állandó harcok közt élő magyarság elmaradt kultúráját. Lórántfy Zsuzsánna folytatni kivánta a férjével együttesen megkezdeti kulturmunkát s meg akarta valósítani dicső urának hatalmas tervét, amely az erdélyi oláhságot a protestáns hitre akarta áttéri- teni, azonban ennek épen a hatalomra áhitozók részéröl volt a legfőbb akadálya. Pedig ha I. Rákóczy György ezen grandiózus elgondolását — a reformátió terjesztését — Lórántfy Zsuzsánna akadálytalanul folytathatta volna, nem következett volna el Trianon, hanem Erdély bérceit ma csak magyar református nép lakná. A reformáció terjesztésére irányuló munkássága mellett messze kiemelkedik Lórántfy Zsuzsánnának az a fel nem értékelhető tevékenysége, amellyel a magyar iskoláztatás ügyét felkarolta. Az ő és férje munkásságának eredménye volt a sárospa- taki főiskolánk megalapítása és felvirágoztatása. Lórántfy Zsuzsánna kezdeményezéséig a magyar tanulnivágyó ifjúság — főuraink s nemeseink gyermekei, — mind külföldre jártak tanulni. De mig mások külföldi hires iskolákba küldték serdülő gyermekeiket, addig Lórántfy Zsuzsánna itthon tanitatta; odahozta Patakra a külföld tudományát. A Sárospatakon felállított felsőbb iskolába meghívta a magyar és külföldi tanárok kiválóságait. Ő hívta be Comenius Ámos Jánost is, aki négy év alatt a pataki iskolában saját pedagógiai rendszerét honosította meg, tankönyveket irt s a pataki iskolának olyan hírnevet szerzett, hogy rövidesen külföldről is jöttek oda tanulni. Nem ok nélkül mondhatta azért Lórántfy Zsuzsánna a pataki deákokról: „Te látod Isten, mint az édes anya magzatait, az dajka az ő kicsinydedit, úgy
