Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-25 / 13. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége ciinére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATARSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. MÁRCIUS 25. 13. SZÁM. TARTALOM: Sz. L.: Isten beszéde. Felhívás! — Endreffy János: Kétféle fájdalom. — Góg.: Uj „Luthereletet“ a reformáció 4U0. évfordulójára. Lelkész: Az igaz papság tüköré. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Isten beszéde. Lukács ev. 111. „. . . „felemelvén az ő szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, amely tégedet hordozott és az emlők, amelyeket szoptál. — 0 pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt*. Ha most olyan időket élnénk, amelyekben szabadon virágozhatnának az egyes hittételek felett való vitatkozások, akkor ebből a történetből elsősorban egy Máriakultusz ellenes argumentumot lehetne kovácsolnunk. Jézus maga ad egy érvet a kezünkbe a Máriakultusz ellen. Nem a méh a boldog és az emlők amelyet szopott, azok a szentek hanem az, aki az Isten akaratát teljesíti. Ezt az érvelést szépen ki lehetne egészíteni * három első evangélium egy másik elbeszélésével is, amely rávilágít arra, minő viszonyban volt Jézus édes anyjával és testvéreivel. Sok szenvedésének talán nem is a legkönnyebb stációja volt az a tény, hogy övéi megháborodottnak tartották! Micsoda családi tragédia rejlik egy ilyen pár soros elbeszélés mögött! Mennyi gyötrődés, szenvedés és fájdalom forrása lehetett Jézus számára ez a megnemértés, ez a lelki ellentét közte és övéi között! ... Most azonban ne bolygassuk ezt a tragédiát. A leplet úgy sem vonjuk le róla soha. Ne engedjük gondolatainkat asszonyos utakon járni, hanem nézzünk bele egy pillanatra abba a perspektívába, amit Jézus pár szava villant meg előttünk. Nem az igehallgatás és az Isten igéje szerint töltött élet közt, való viszony felől akarunk elmélkedni. Ez eldöntött kérdés. Annál vitatottabb az Isten beszéde kérdése. Mire gondolt Jézus, mikor azt mondotta, hogy az Isten beszédét hallgatók és megtartók az igazán boldogok? Az ótestamentumi isteni kinyilatkoztatásra? A Mózes törvényére és a prófétákra ? Pergamenttekercsekre Írott könyvekre, vagy Isten lelkére, amely minden istenáldotta prófétában megszólal?! A theologiai konzervativizmus a könyvekre helyezi a súlyt. Az ótestamentumot kiegészíti a keresztyén vallás kánonával s erre a könyvre mondja rá, hogy ez a teljes, tökéletes isteni kijelentés! Az élő vallásosság nem elégszik meg ebbe a kemény formulába. Az emberek százezrei nem könyvben keresik az Istent, hanem a világmindenség, a csillagos ég felséges re- velációjában kutatják, saját életük eseményeiben találják meg, leikök mélyén, lelkiismeretök szavában hallják meg azt, akit a bölcs lángesze fel nem ér, csak titkon érző szivünk sóhajtva sejt! Isten beszél — de nem úgy, mint a szent hajdankor küszöbén: Ádám, hol vagy? hanem szimbólumok által, melyeket meg kell értenünk, ki kell magyaráznunk, szavakba nekünk uiagunkuak kell foglalnunk! Beszéde be van írva a csillagokba, a tej útba, be a mikroszkopikus állatok szárnyát fedő pikkelyekbe, a halott megmerevedett arcvonásaiba, az újszülött csecsemő kicsi képébe, a tavasszal fakadó rügybe s kinyiló virágba, az ősszel sárgáló és lehulló falevélre. Boldogok, akik az Úrnak ezt a beszédét is megértik és megtartják! A szent hajdankorban is így beszélt az Úr azokkal, akik őt megértették! Ennek tanúja a biblia is. Mi két forrásból merítjük istenismeretünket: Isten nyomait, szavakba foglalt revelációját olvashatjuk a bibliában, azt, hogy mit akar velünk, hogyan vezérel, hogyan szeret bennünket azt kiérezziik sorsunk fordulásából, az elénk meredő nagy kérdésekből s azok megoldásából. Az Úr nem hallgatott el! Ma is beszél, ma is kinyilatkoztatja magát! Boldogok, akik hallgatják, megértik és megtartják az ő beszédét! Sz. L. Felhívás. Az egyetemes egyház által kiküldött „jubiláns bizottság“ evangélikus egyházunk közönségét a jubileumi alapra való adakozásra szólítja fel. A felhívás következőképen hangzik: „A magyarhoni egyetemes egyház 1915 november 10 13. napjain tartott közgyűlése elhatározta, hogy a 103
