Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-30 / 40. szám

Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FüMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKV ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések A pénz. Luk. evang 1 Egyik elterjedt napilapunkban nemrégiben felújította valaki a szegény ember három kívánságáról szóló kis mesét, amit talán első olvasókönyvünkből betOzgettunk gyermekkorunkban és felszólította az olvasókat, Írják meg, mi lenne, ha lehetne az ö három legfőbb kíván­ságuk. Hogy a válaszok hogyan ütöttek ki, nem tudom, de azt- biztosra veszem, hogy a legtöbb ember, ha igazán kiváuhatna, elsősorban is néhány szerény milliócskát kívánna a szegény ember mesebeli tün­dérétől. Mert hát, szó ami szó, az emberek vágya, mint az éjjeli lepke a villamos ívlámpa felé, úgy száll az arany sárga fénye, a gazdagság felé. S bizony a világ mai berendezése s az élet ma kialakult formái mellett ezen még csak csodálkozni sem lehet. A hirtelen meggazdagodás reménye inámoritó melódiákat muzsikál ma az emberek fülébe. A pénz, a nagy gazdagság aranykulcs a földi mennyországba, vele jár a gondtalan élet, örök temetője ez annak az aggodalomnak, hogy mit eszünk, mit iszunk, mivel ruházzuk magunkat. Az ölünkbe hulló gazdagság — azt hisszük legalább — rég elfeledett ifjúkori álmok, rég dföldelt boldog remények megvalósulása lenne, adna a mostaninál szebb, bol­dogabb, művészibb létet. Kinek-kinek a szíve vágya szerint beszél suhogó selyemről, drága ékszerekről, büszke fogatokról vagy szép csendes házról, előtte kis virágos kertről. Mutogat messze idegen országokat, amiknek természeti szépségei s mesés műkincsei között álmodozva jár a gondtalan utazó, kék tengereket amik­nek fodros hullámain szelíden siklik a luxushajó. Tud szólni a Riviera örök tavaszi levegőjében ingó pál­mákról, a Lido csodás hullámveréséről, Kairo sötétkék egéről, az északi fjordok zordon szépségéről, hízelegve mondja el, hogy az előtt, akinek sok van belőle, meg­nyílik minden ajtó, az minden órában koszorúba kötheti embertársainak elismerését és becsülését. Mig így andalító zenét suttog a fülbe, ki hallgatna arra, amit a tapasztalás mond: hogy többnyire millióknak kell 624 szegényekké, nyomorultakká tenniök, mert egy ember­nek nagyon sok pénz kell, ki törődne azzal, hogy midőn nehány ezer ügyes ember hamar meg akar gazdagodni, akkor sápadt arcú, kékkarikás szemű kisgyermekek hasztalan nyöszörögnek egy csöpp tejért, egy darab kenyérért, hogy akkor az anyák melléből kiapad a tej s a gyerineksirok sűrűn vannak egymás mellett a temetőben, hogy akkor kopott ruhájú, nyári kendős asszonyok esőben, szélben órák hosszat ácsorognak az utcán egy kanál zsírért. Ha törődnék is valaki ezzel elhessegetné magától a rút gondolatokat s azt mondaná ejh! hiszen a pénzzel nagyszerű dolgokat lehet művelni, árvákat nevelni, vak katonákat segíteni, rokkant hősöket megvigasztalni s talán a legjobb, legkomolyabb ember is kinyújtaná kezét a jóságos tündér felé mond­ván: adj nekem először is pénzt, sok pénzt. A minden képzeletet felülmúló pénzéhséggel szemben hasztalan vonultatnánk fel a templomban a régi jámbor meséket a boldog egyszerűségben élő szegényekről s a boldogtalan üres lelkű gazdagokról. Itt csak az evangélioin vet valamelyes határt az esztelenül törtető­nek, mikor odaszól: Te bolond, még az éjjel elkérik tőled a te lelkedet, s amiket gyűjtöttél, azok kiéi lesznek ? Ugyebár, akiben a keresztyén gondolkodásnak csak utolsó szikrája is megmaradt, az visszahőköl kissé erre a szóra s megérti, hogy a pénz után való mindenek - felett való hajszának csak akkor volna értelme, ha minden szempillantásunk mögött ott nem volna a sötét pont: a sír; s ha nem kellene attól tartani, hogy a léleknek üresen, tartalom nélkül, csupaszon kell majd dideregnie az örök bíró előtt s hallani az Ítélő szót: amiket pedig gyfljtöttél, most mit segítenek rajtad? V ___________ • SZg. A háború ^^szószéken. Evangélikus s általában a keresztyén egyházak jövendő történetírói aligha fognak dicsérő áradozásokba kitörni, mikor a világháborús esztendők történetét megírják. Szinte pontos bizonyossággal lehet előre lát;ii, miként fogják majd legalább rólunk megállapítani, 625 ENDREFFY megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. SZEPTEMBER 30 40. SZÁM. TARTALOM: szg.: A pénz. Szüts Gábor: A háború és szószéken. Koller István: Bóhm lélektana. - Dr. Hornyánszky Aladár: Dcuterojesajás. Szemle. — Különféle. — Hirdetések.

Next

/
Thumbnails
Contents