Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-12 / 33. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FŐMŰNK ATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. Jó gyümölcsök. Máté evang. 7,,-,,. .Menjetek be az örök életre a szoros kapun, mert tágas kapu az és széles az út, amely veszedelemre viszen és sokan vagvnak, kik azon járnak. Mert szoros kapu és keskeny út,, amely viszen az életre és kevesen vágynak azok, akik azt megtaláljak. őrizzétek magatokat a hamis prófétáktól, kik hozzátok jönek juhoknak ruhájokban, de belöl ragadozó farkasok Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket“. A szó az a köntös, amelyben gondolatainkat kifejezésre juttatjuk, de lehet lepel is, amelybe beburkoljuk igaz érzéseinket, hogy — elrejtsük őket a világ szeme elől! Lelki életünk, igazi énünk idegen világ mindenki számára. Mások csak annyit ismernek meg belőle, amennyit szemünk tükrében, arcunk változásában, szavaink szövevényében sejtetni engedünk, elárulunk, vagy őszintén közlünk velük. Szó és cselekedet lehet benső énünk őszinte megnyilatkozása, de lehet szinészkedő célzatosság is, mellyel az emberek eszén túl akarunk járni, őket be akarjuk fonni és félre akarjuk vezetni. Mert nem minden ember hordja a szívét az ajkán s kevesen vannak azok, akiknél mindig a szív teljességéből szól a száj. Nagyon indokolt tehát az óvatosság! Az élet harc és háború, örökös küzdelem a létért, örökös versengés az emberek között, melyben nem mindig állnak egymással szemtől-szembe az ellenfelek. A dorongon és egyéb fegyvereken kívül nagy a szerepe a különböző cselvetéseknek, kedvelt eszköz az ellenfél megtévesztésére az alakoskodás is. Óvakodjatok az alakoskodóktól! A képmutatásnak különösen veszedelmes fajtája a vallásos képmutatás. Ősidőktől fogva napjainkig nagyon elterjedt és sokakat megejtő veszedelem. A vallásos képmutatás Istennel szemmel — ostobaság. Istent nem lehet megtéveszteni. Aki a sziveket és a veséket vizsgálja, az nem ül fel semmiféle szemforgatásnak és nem téveszteti meg magát frázisok, vagy szofizmák által. Nem is az Isten számára megy végbe a sok alakoskodás, hanem az emberek félrevezetésére van szánva. Az Istenhez való viszony materializáltatik, az áhítat tiszta érzése törvénnyé, szabvánnyá, papi renddé, egyházi stallummá fagy. Ebben a légkörben már nem botorság többé a képmutatás, hanem fegyver és érvényesülési eszköz, még pedig igen veszedelmes és igen alattomos eszköz, mert nem bunkó, kard, vagy becsületes öldöklő szerszámain, hanem báránybőr, — mint az Ur Jézus mondja.' A képmutatás leple alatt a gonosz önzés kúszik hozzád, hogy torkon ragadjon, letiporjon és föléd kerekedjék. Ilyen klasszikus képmutatás a farizeizmus és az az irástudomány, amely gyanútlanul hívő emberek vállára elviselhetetlen terheket rak, ahelyett, hogy megnyitná előttük az üdvösség forrását. Ezzel Jézusnak sok baja volt Beszédei a tanúi, milyen elkeseredett ellensége volt Jézus ennek a vallásos képmutatásnak! A vallás- történet, a múlt és a jelen kiapadhatatlan példatára annak, hogyan csúszik-mászik a képmutatás, hogyan sajátítja ki sokszor kizárólag a maga számára a vallásosságot, vagy legalább nyálával bevonva hogyan teszi azt kiálhatatlanná őszinte, egyenes, férfias jellemek számára. Pedig a vallásosság a legférfiasabb igazságkeresés, a legderekabb munka, mely akárkinek becsületére válik. Éhség és szomjúság, komoly gyötrődés, becsületes alkotások láncolata. Nem szóban és tétlen gyámoltalanságban, hanem eredmények megérfelésében áll. A szó és a mosoly, a hizelgés és az alázatos görnyedés a képmutatás eszköze. Komoly munka, emésztő gyötrődés és komoly eredmény becsületes törekvés bizonyítéka. A képmutatástól óvakodjunk! A munkát pedig becsüljük meg. Az eredményekről és a komoly munkáról következtessünk a szív igaz érzületére, ne a külszin által csalassuk meg magunkat! Hiába tanította Jézus, hogy a gyümölcseikről ismerjük meg őket és hiába mondta, hogy nem mindenki, aki azt mondja néki: Uram, Uram! — megyen be a mennyországba ?! ... Sz. L. 513 VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. AUGUSZTUS 12. 33. SZÁM. TARTALOM: Sz. L.: Jó gyümölcsök Huszágh Gyula: A magyar irodalom papi alakjai. — Góg: Élet — Szemle. — Különféle. — Hirdetések.
