Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-12 / 33. szám
33. szám. A magyar irodalom papi alakjai. Mikszáth Kálmán papi alakjai. ; Miután tehát az eszményi papi alakot nem találjuk Mikszáthnak lutheránus papjai között, keressük azt a római katholikus papi, alakjai között. És ebbeli fáradozásunk nem is lesz sikertelen, mert ha nem is az eszmény, de legalább az ehhez nagyon közel álló papi jellem tényleg ott van a „Szent Péter esernyője“ című regényének egyik főhősében, Bélyi Jánosban. Bélyi János csakugyan az a papi egyéniség, kit tiszttársai sok tekintetben követendő példányképül választhatnának. Szegénységben, egy szegény, kis jövedelmű rom. kath. kántoriában lát napvilágot, ott ring a bölcsője és a szegénység keserves kenyerét eszi később, felnőtt korában is. Szegényen, csekély podgyásszal, szegényes, tehénvonta szekéren vonul be Glogovára. A papiak düledező, földjei a sovány glogovai határban is a legsoványabbak, a stólák rosszak. De még ezeket a csekély stólákat is megapasztják a farkasok, mert csekélyszámú híveiből is minden évben néhányat felfalnak. Farkastól felfalt és megevett emberért pedig ki fizetne temetési stólát! De ha szegény is a földiekben a glogovai pap, gazdag a lelkiekben. Lelke telve van hittel, Istenbe vetett bizodalommal. Ez a hit békíti őt ki a szomorú, szürke jelennel és a még szomorúbbnak és szürkébbnek ígérkező jövővel. Ez a hit teszi őt merengővé, szemfélődővé, gondolkodóvá, aminthogy nem a lázas tevékenység, hanem a csendes szemlélődés, az Istenségben való néma elmerülés jellemének egyik fővonása. Ezén jéilétnéh'ék mégfeiélőlég a vallást,'ä hitét is nem annyira szóval hirdeti, mint inkább kegyes, jámbor, istenes életével megéli. Evvel a vallásosságot lehető élettel hat szegény glogovai tót híveire. És „ha lelkét a csüggedés szállta meg és a tanácstalanság, az imádságra gondolt“. Átment a plébánia szomszédságában levő templomba, leborult a Megváltó keresztje alá és buzgón imádkozott“. Ezekben a bensőséges, emelkedett pillanatokban megfeledkezik a szegénységről, a nyomorúságról, a földről és boldog. így valóban „megadatik néki“, amit kér. Ilyen buzgó imádságba merül akkor is, mikor édes anyja halála után elhozzák plébániájára két éves hugocskáját, a kis Veronkát. Hogy nevelje ő azt fel, mikor neki magának sincs mit ennie! Szorongattatá- sában az Istentől kér segítséget. És az Ur meg is hallgatja őt és küld is neki segítséget — egy öreg, kopott vörös esernyő alakjában. Buzgó imádsága befejezte után a templomból kijőve ezt a nagy vörös esernyőt találja beszúrva abba a kosárba, melyben kis húgocskája egy liba társaságában aluszik és ez az esernyő védi őt az időközben keletkezett záporeső elől. Ez az esernyő később áldást hoz mindnyájuknak. Az emberek közt csakhamar az a hír terjed el felőle, hogy maga a Szent Péter hozta le az égből az Ur parancsára. Csodájára járnak és mindenüvé viszik és kérik; temetésekre, keresztelésekhez, esketésekre, betegekhez, haldoklókhoz, szóval minden olyan helyre, ahol valami nagy és komoly, egy egész emberi életre kiható esemény történik. Ennél a körülötte és róla szövődő legendás hírénél fogva hozakopott vörös esernyő mind514 járt a történet kezdetén gondviselőt, ételt és italt, később pedig vőlegényt és így boldogságot a kis Veronkának, gazdaságot a plébániának és hírt és jóllétet az igénytelen és szegény Glogovának. A glogovai pap pedig eleinte mosolyog, sőt haragszik az embereknek ilyetén hallatlan hiszékenysége fölött és a kopott esernyőt szobájának egyik sarkába állítva várja a gazdáját, később azonban látva, hogy senki sem jön érte és látva azt az áldást, melyet a kopott esernyő Veronkájának, magának és egész falujának hozott, maga is kezdi hinni, hogy itt valóban valami csodának kellett történnie melyet az ő buzgó imádsága könyörgött le az Ur Istentől. Ez a hit még szerényebbé, még alázatosabbá, még Istent és embert szeretőbbé teszi őt jelenlegi gazdagságában és boldogságában, mint aminő volt szegénységében és gondjaiban. így, Istenét imádva és embertársait szeretve, él a glogovai pap a most már gazdag és. híres parókiájában. Az évek mulása-folyása erős, mély nyomokat hagy haján, arcán, termetén. „Csak egy volt a régi, mondja róla Mikszáth, a jóság és szelídség, mely e sovány, komoly, igazi papi arcot mintegy bearanyozta“. Amint ebből a jellemzésből kitűnik, a glogovai pap Mikszáthnak legrokonszenvesebb papi alakja. Közel áll az eszményhez, de még mindig nem eszmény, mert nincs meg benne a kellő aktivitás, a kellő cselekvő- képesség, melyet minden mélységes vallásos érzület mellett minden eszményi lelkipásztortól megkövetelünk. Bélyi János tud imádkozni nagy odaadással, nagy bensőséggel, cselekedni azonban nem tud. De szónokölni, prédikálni, Isteh igéjét hirdetni sem halljuk őt. Nem halljuk*őt mint vigasztalót koporsók és kórágyak mellett és nem halljuk őt mint buzdítót és oktatót a templomi szószéken, bár erre regényben alkalma kínálkoznék. Úgy látszik egyháza istentiszteletének és szertartásainak sajátossága nem nyújt elegendő teret cselekvő lelkipásztori jellemvonása érvényesítésére. A szelíd jóságában hozzá hasonló, de az erélyesség tekintetében nála még gyengébb papi alakot rajzol Mikszáth „Egy öreg püspök háztartása“ című rövid elbeszélésében. Ebben egy jóságos, de végtelenül gyönge agg püspököt ír le, kit „jól táplált titkára“, uradalmi tisztikara és cselédsége mindenéből kifoszt, úgy hogy nagy birtokai jövedelméből utoljára nemcsak püspöki lakásának javítására, de még ruházatra, lábbelire, tűrhető ételre és italra, de sőt jobbfajta szivarra sem telik szegénynek. Mikor azután az új jószágigazgató jobban a püspöki személyzet körmére néz és emiatt mindenki fellázad és éhségről panaszkodik, a jó öreg úr maga kéri őt, hogy: „hagyjuk ezt csak annyiban. Hanem csináljon rendet, okvetlenül csináljon valami rendet, édes jó direktorom“. Rokonszenves az „Uj Zrinyiász“ váratlanul életre kelt hősi papja, kit mint a gyermeki és költői lelkűiét megtestesítőjét, valamint a „Fekete fogat“ szklabonyai lelki- pásztora, Horvát Domonkos, kit mint a hazafiasság bátor hirdetőjét állítja elénk. Ez a pap „a következő textust választá az napi ünnepi beszédje anyagául: Legyen az Istennek hála, hogy nincs az országnak királya. Ez a debreceni nyilatkozat hatása alatt volt, 515
