Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-19 / 8. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZ1MONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATARSAK: HORNYÁNSZKV ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. FEBRUÁR 19. 8. SZÁM. TARTALOM: Sz. L: Fordított világ. Ferenczi Samu: Amiért kidobtak az egyetemes gyűlésről! — Lenhardt Károly: A törvény. — Lelkész: Az igaz papság tüköré. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Pályázat. — Hirdetések. Fordított világ. Máté ev. 20,t. „ . . . az utolsók elsők lésznek és az elsők utolsók* Három példázata van Jézusnak, amely különösen sok gondot okoz a pedáns és korrekt írásmagyarázónak. Nem is gondolná az ember, az első a legszebb, Jézus tanításának a gyöngye: a tékozló fiúról, Isten megbocsátó szere tétének a végtelenségéről szóló (Lukács ev. 15,, Már Jézus maga megtoldja a példázatot az idősebb testvér ünneprontásával. Poroszló gondol- kozású, pesszimista érzésű kegyesek a maguk igazának az álláspontjáról sehogy sem tudják Isten nagy szivét, mindeneket megbocsájtó kegyelmét megérteni. Mi marad nekik, hogyha nem kizárólag ők takaródzhatnak Isten kegyelme palástjával, ha azzal Isten bármely megtérő bűnös valamennyi bűnét minden fenntartás nélkül betakarja?! A történeti fejlődés bizonyos fokán egyszer s mindenkorra megállapodott theologus számára pedig az okoz különös fejtörést, hogy a példázat nem illik be a rendszerébe. Ö a keresztyénséget christocentrikus vallásnak tudja s alapvető igazságként hivatkozik János evangéliumának azon mondására, hogy senki sem mehet az Atyához, hanem csak a Krisztus által, a tékozló fiú példázatában pedig Jézus maga egyenesen minden közvetítés nélkül a mennyei Atya megbocsájtó karjai közé vezeti a megtérő bűnöst. A második példázat a hamis sáfárról szóló (Lukács ev. 16,-H). amelyben a sáfár ura adósaival okmányokat hamisíttat és mégis az iratik róla: „dicséré az Úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett volna.“ Ez a dicséret kényes helyzetbe hozza azokat, akik a gonoszt minden áron és minden alkalommal statariáliter elkárhoztatni kötelességüknek tartják. Nem egy van abban a meggyőződésben, hogy Jézus azt a meglátását, hogy a világ fiai eszesebbek a világosság fiainál, — alkalmasabb példával is illusztrálhatta volna. A harmadik példázat egy szociális szempontból különösnek hangzó tételre van alapítva; ebben t. i. a munkások nem a végzett munka vagy a munkában 113 töltött idő arányában kapják a fizetésüket. Az emiatt zúgolódó munkásokkal a maga dolgában egészen bizonyos gazda röviden végez. — Barátom, te megkaptad a szegődött béredet, vedd fel azt, ami a tiéd és menj a dolgodra. A pénzemmel azt teszem, amit akarok.... S Jézus ehhez az „amit akarok, azt cselekszem- elv szerint való eljáráshoz tanulságul hozzáfűzi az idézett mondást: „Eképen az utolsók elsők lésznek és az elsők utolsók.“ Nem fordított világ ez?! Ami kalmár módra mér- csikélő erkölcsi felfogásunkkal bizony nem valami nagyon egyezik sem a példázat tartalma, sem a belőle levont tanulság. Ezt a tényt nyugodtan megállapíthatjuk. Nincs rajta semmi takargatni való: Jézus maga bizonyára szándékosan öltöztette ilyen köntösbe azokat az igazait, melyeket hirdetni akart. Élükre állított helyzetekkel, lehetetlenség számba menő dolgokat követelő parancsolatokkal nem egyszer találkozunk tanításában. Ö ebben is különbözött a hallgatók és hívek szükségleteire és a teljesíthetőség határaira bölcs figyelemmel levő farizeusoktól és Írástudóktól. Sőt tovább mehetünk s azt mondhatjuk, hogy ezen a szándékosságon felül épen ezek a közönséges polgári ész számára különöseknek tetsző meglátások képezték Jézus számára a lényeget! Két példázatban épen azon fordul meg a dolog, hogy az Isten jósága és kegyelme a mi jogérzékünk és szociális belátásunk sekélyes vizecskéjénél sokkal mélyebb — végtelen tenger. A fordított, vagy feje tetejére állított világ sem valami hipermodern ostobaság, vagy valami reklámszerü célzattal dolgozó kegyeskedés feltűnő ötlete, Jézus tanításában, Isten országáról való hitében alapvető fontosságú meglátás és meggyőződés ez! —Az idézett szavakban a megtérés idejére való tekintet nélkül egyformán végtelen jósággal jutalmazó Istent állítja elénk s az ő cselekedetével hirdetteti, hogy az utolsók is utolérhetik az elsőket, miből az a gyakorlati következtetés vonható le, hogy tehát a megtéréssel, az Isten végtelen jóságához való menekvéssel soha nem késett el az ember. Ez a megszokott értelmezés. Jézus azonban még jobban 114
