Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-18 / 47. szám
különbsége csak a becslés tárgyainak tartalmi különbségéből érthető. Ha hang éri fülemet, ez hiányt pótol s az élvezet állapítja meg a hang értékét. A hiány az ösztönben reális vágyat okoz; csillapításából fakad az élvezet, mely e vágyra mutat s így az ösztön érdekeltségéből ered. Nem a tetszés maga érdekelt, hanem érdekeltségből fakad. Az érdekeltség nem utólagos, mintha a tetszésből fakadna a tárgyra vágyó kívánság, hanem reális vágyból, a hiányból fakadt. Ilyen érték az élv s a hasznos, a kellemes s a haszonérték. Már most az érdekeieden tetszés, a jó, szép és igaz is lélektani hiányra mutatnak. Jó az én, ha legtökéletesebb formáját, az önelhatározást elérte. Erre törekszik állandóan s ameddig el nem érte, hiányérzetei nyugtalanítják. Igaz a fogalmak oly elhelyezkedése, mely ellenmondást nem tartalmaz; erre törekszik a gondolkodás ösztönileg. Szép, a képek bizonyos nemű kialakítása, melynek hiányossága az ént új meg új törekvésre ösztönzi. De a tetszés, melyet okoznak a jó, igaz és szép, mégsem azonos a kellemes és hasznos tetszésével. A jó, szép és igaz eseteiben nem az élvezet tetszik, hanem a tárgy minősége. Az értéket nem a hiányon mérjük, de a legfőbb valóságon, melyet ismerünk (intuitiv minőség). Az önérték csak logikai, morális vagy aesthetikai lehet. Kétségtelen azonban, hogy a szép tetszése egészen más minőségű kedvérzet, mint az igazság sublimis finomsága vagy a jónak imponáló kötelezősége. A képnél tartalma, a jelentés és kifejezése okozza a tetszést; az akarat képéhez járul a jó jelzője. A kép pedig jelent valamit és e jelentést aktusokban nyilvánítja. Az igaznál az Ítélet tartalma döntő. Ezek fogalmak, amelyek jelentő képek. Eredményül kapják tehát, hogy mind a háromban — igazban, szépben és jóban — van közös vonás is t. i. az, amit mi értékelünk, a jelentés. Ez okozza a tetszést és tartja a képet, mint gerince. Ezen értékjelzők ugyanazon egy tárgynak különböző megvalósultságára vonatkoznak. De nem lehet minden jelentés egyszerre mind a három. Pl. már az akaratnál nincs értelme, ha szépnek v. igaznak nevezzük. Önérték tehát csak az értelmi egységet illeti meg. A jelentések viszonya az értelmi síkban, teszi őket logikaiakká, az érzéki síkban szépekké; a logikai érték az akaratnál jó, melynek megvalósulás szociális síkban a morálítás. Önértéke tehát csak a szellemnek van Az igazság értéke az értelmiség örök értékétől függ, az én önmagát igenli egész szeretettel, mikor jelentős tartalmának kialakulását helybenhagyja. Az akarat a tudatba felszállott képek jelentését öntudatos visszahatással a külső érzéki síkba projieiálja: a cselekedetben. A legértékesebb jelentés a legértékesebb projekcióval (a legszabadabb önelhatározással) együtt adja a legnemesebb cselekedetet. Mennyiben jelentés, annyiban értelmi értékű; mennyiben projekció, annyiban morális értéket tulajdonítunk neki. A morális ezért az értelmi érték alkotrésze. Valamint a szemlő Énmagamnak viszonyai a képeivel igazak vagy hamisak, úgy lesznek a reagáló, gyakorlati Énnek cselekedetei, prolongátiói jók vagy rosszak, amint az Én benső fokának tökéletességét a projectióban tanúsítják. E fejtegeléseken alapul a három normátió tudomány: logika, ethika, aesthetika kialakulása. Valamint a logika az Énmagam és képeinek egyezését szabályozza, aminek eredménye az igaz ítélet, úgy az ethika az én magam és cselekedeteinek egyezését szabályozza, eredménye a jó tett. Aki már most arra képes, hogy az ismerés és cselekvés ezen viszonyain felül elhelyezkedjék, arra nézve csodálatos panoráma nyílik. Az én csak mint puszta tárgyat, valóságában szemléli egész alkotását. Ezen szemlélet álláspontja az aesthetikai szemlélés magaslata. A logika tehát a jelentések tudománya; ugyanazon jelentések tárgya az ethikának és aesthetikának is. Az önérték fajai kötelezők (normativ tud.) Ez azt jelenti, hogy a szép és igaz szempontja előbbre való, mint az élv és haszon szempontja. Ámde a szépet többre kell becsülni az élv és haszonnál, az igazat, mind a 3-nál, a jót valamennyinél? Nekünk a szépet, igazat és jót elismerni s ezért megvalósítani kötelességünk. A lelki- ismeret azonban minden értékelést kiséri s azért kár azt az erkölcstanra szorítani. A végleges mérték az intelligentia legfőbb foka. E fokának képe az ideál. Minden dologra nézve (élv, haszon, önérték) van ily ideál s csak ez kötelez. Ezzel befejezzük ismertetésünket. Tudjuk, hogy az gyarló és sok szép levezetést s gyönyörű kifejtést, sok gondolatot mellőznünk kellett, de talán így is olvasóim képet nyertek Bőhm értéktanának hatalmas épületéről. SZEMLE. Az egyetemes gyűlés idején tartották meg egyházunk más megnyilatkozásra hivatott szervei is gyűléseiket. A gyámintézet egyetemes közgyűlése mellett a Lelkészegyesület, a Luther Társaság, Tanárok egyesülete stb. gyüléseztek. Sajnos ezek az ülések olyan sokszor összeestek, hogy az érdeklődők, ha az egyiken jelen akartak lenni, a másikat elmulasztani voltak kénytelenek. A Luther Társaság és Lelkészegyesület gyűléseinek lefolyását végig hallgatva, csak nehány megjegyzésnek akarunk kifejezést adni. Örömmel állapítjuk meg, hogy az ellenzék erélyes, éles fellépése növekedő, fokozott érdeklődést hoz létre. Örömmel láttuk, hogy mindazok, akik szereplésükkel gondolataik közlésével, irányító feladatra vállalkoztak, tudatában voltak, hogy az erős kritika Demokles kardjakép lóg a fejük felett. Sajnos azonban, hogy ennek inkább csak úgy adtak kifejezést, hogy bejelentették tiltakozásaikat az Evang. Lapban megjelent bíráló megjegyzésekre. S azután,... amikor annak adták a tannjelét, hogy mit produkáltak, bebizonyosodott, hogy igaza volt az Evang. Lapnak, amikor a Lelkészegyesület sokat markoló programmjára úgy nyilatkozott, hogy azokról tessék Írni vezércikket, kezdő theológusoknak előadást tartani, ne pedig a lelkészek egyesületéből elemi iskolát csinálni. A kritikánál még csak odáig jutottak a legtöbben, hogy kiáltanak mint a gyermek s nem engedik, hogy a szálkát az újakból kihúzzák. Csak fájdalomról, sértődésről tudnak, pedig a nélkül gyógyulásról, javulásról szó sem lehet. Láthattuk ezt különben a Luther Társaság közgyűlésén. A főtitkár évi jelentése tele volt 745 744
