Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-18 / 47. szám
személyi kitételekkel. Sajtó polémiák felmelegítésével, amelyek izgalomba hozták a kedélyeket s a melyeknek az évi jelentésben igazán semmi helyük. Aminek az elnökség határozottan kifejezést is adott, nem azonosítva magát az évi jelentés szubjektív részleteivel s dr. Wágner Géza felszólalására bocsánatot is kért a közgyűléstől, hogy akaratuk ellenére az megtörtént. Talán ilyen ellentétnek a főtitkár és az elnökség akarata közt még sem kellene lennie. A főtitkár arra való, hogy annak adjon kifejezést, ami az elnökség akarata. Ha azt nem hajlandó tenni, akkor egyszerűen ajánlhatja magát. Legjobb esetben keres és megtalálhatja azt a fórumot, hol a személyi ügyek elintézhetők. Sajnos a helyettes elnök dr. Masznyik Endre sem tudta objektive a gyűlést vezetni. Bármi éles hangon bírálta is Szimonidesz Lajos a Luther Társaság dolgait, olyat nem mondott, ami elnöki rendre utasítást vonhatott volna magára. Igazán furcsa volt, hogy amikor két világi dr. Szentiványi Géza és dr. Kayser Szilárd arról beszéltek, hogy a lelkészek több megértéssel és szeretettel végezzék a bírálatot, az egyházi munkásságot, az elnöklő Masznyik Endre dr. az elnöki székből, elragadtatva az indulattól egy nem a közgyűlésen elhangzott, hanem régen az Evang. Lapban megírt bírálatra „pfujt“ kiáltott. Nem tudjuk, hogy mit érezhették a világiak, mikor kérő, intő szavukra egy egyházi ember igazán imparlamentaris kifejezéssel adott visszhangot. Hol maradt a Masznyiknál olyan sokszor tapasztalt előrelátás, tapintat, tárgyilagosság? Amikor beszélni kezdett hibákról szólott. De az indulat hevében csak a durva kritikáról tudott, a többiről pedig elfeledkezett. Pedig a Luther Társaságnál nem az volt a baj, hogy éles bírálat gáncsolta a társaság működését. Van ottan sok sok egyéb hiba is. Azoknál talán akart, de sajnos semmit sem szólt a helyettes elnök. De az elnöki szék nem is arra való, hogy onnét olyan kifejezések hangozzanak el, a miért bármelyik felszólaló a legerélyesebb rendreutasításban részesülne. Az elnöknek nem az a priviligiuma, hogy olyanokat magának megengedjen, amiért másokat a legerélyesebben rendre kell utasítania. Tessék leszállania az emelvényről s szólani szenvedéllyel indulattal, de egyszersmidd kitenni magát a rendre utasításnak, amelyet minden objektiv vezető elnök megád annak a felszólalónak, aki „pfujt“ mond nyilvános közgyűlésen. Még az osztrák „reixrat“- ban is. S csodálatos, aminek a Luther Társaság közgyűlésén hangot adott az ellenzék, Különösen a tankönyv vállalkozás dolgában, az egyetemes közgyűlésen beigazolódott a bírálat igazsága. Scholtz püspök arról beszélt, hogy a Luther Társaság felett elmondhatják a halotti orációt, ha a tankönyvek bevezetésére nem kényszerítik a gyülekezeteket, Kéler Zoltán arról beszélt, hogy bírói úton (világi) kényszerítik az egyetemes közgyűlést, hogy ezen kötelezettségének eleget tegyen. Amikor az ellenzék meg van győződve igazságáról s ha néha élesebb kritikát mond, akkor elhangzik a figyelmeztetés, vád alakjában, hogy „ecclesia miiitans“ helyett szeretettel könnyebben érhetünk célt. Amikor pedig a tankönyveket sok egyéb hiba miatt a gyülekezetek nem vezethetik be, akkor kényszerítést követelnek, port akasztanának*az egyetemes egyház nyakába. Ha semmi más, úgy már maga ez a tény igazolja, hogy kritikára van szüksége egyházunknak. A nagy bajok a nagy hibák erősebb, élesebb bírálatot követelnek. A kritika bármilyen erős, goromba is legyen, soha sem okozott még annyi bajt, mint az előre nem látás, szakértelem hiánya. Miután ezek olyan könnyen nem pusztulnak ki egyházi életünkből sem, adja az Isten, hogy az éber, ha kell éles, kíméletlen kritika is készen legyen mindenkorra. (—n.) IRODALOM. Grete Meisel-Hess: Die sexuelle Krise. Eine sozialpsychologische Untersuchung. XVI. 415. 1. E. Diederichs kiadása, Jena 1909. Ára: 550 M. — Grete Meisel-Hess: Das Wesen der Geschlechtlichkeit. Die sexuelle Krise in ihren Beziehungen zur sozialen Frage, zum Krieg, zu Moral, Rasse, Religion, insbesondere zur Monogamie. 1—II. kötet. XXXV. 666. 1. E. Diederichs kiadása, Jena. 1916. A két kötet ára 10 M. A nemi kérdés állandóan égető társadalmi és szociális probléma. Mi lelkészek rendesen a bűn perspektívájában szemléltük, s alapjában véve nem sokat törődtünk vele. A háború ezt a prcblémát is fenekestül felkavarta. Elszakította a férjet a feleségtől, széttépte a megszokott kötelékeket. Milliós hadseregek végigtapostak egész országokat s mindnyájunk élénk emlékezetében van, hogy például az orosz hadsereg nyomán mekkora nyomorúság fakadt sexuális tekintetben is. A hadseregekkel együtt hadrakelt a némberek egész hada is s azokra, akik a háború ezer veszedelme közül ép bőrrel megmenekedrek, nemi betegségek egész légiója leselkedik. Francia lapok undorító módon tőkét kovácsoltak maguknak abból a szomorú témából, mi történjék azokkal, a gyermekekkel, akik anyjuk akarata ellenére fogantak s nálunk is rendeletek, büntető szankcióval, súlyosbított fenyegetésekkel próbálják megakadályozni könnyelmű asszonyok és leányok ellenséges foglyokkal való promiszkuitását. — Ilyen körülmények között egyszer már becsületesen a szemébe nézhetünk ennek a kérdésnek s Meisel Grete e két munkája által a probléma minden örvényén és meredélyén keresztül hur- coltathatjuk magunkat. Ez a három vaskos kötet nem orvosi, antropologiai, néprajzi és történeti szempontból foglalkozik a sexuális kérdéssel, nem a nemi élet rendellenességeit, a vele való visszaélés következményeit sorolja fel, hanem a kérdést a maga egészében veszi tárgyalás alá, foglalkozik az egész nemi életrenddel, a házassággal, a kettős morrállal, a sexuális hazugsággal, az anyaság kérdésével s mind azokkal a különböző bajokkal, amelyek alatt társadalmunk a nemi kérdés következtében nyögni kénytelen. Előítélet nélkül, megdöbbentő őszinteséggel tárja fel a problémákat s noha nagyon jól ismeri a házasság ezer veszélyét és baját, nagyon megnyugtató, hogy a bajok eltávozta- tásának a lehetőségét abban az irányban véli megtalálni, amerre mi is keressük. Az önmegtartóztatásban, az idején való házasságban, a házas élet idealisztikus alapokra való fektetésében. Egy mélyen érző, de tisztán
