Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-29 / 5. szám
5. szám. „Békeharang“, mely most lépett hetedik évfolyamba. Abból láttam, hogy hazánkban nagy tevékenységet fejtenek ki és szép sikereket érnek el. Különösen a Bácska látszik igen alkalmas és hálás munka terüknek, mert ott van a legtöbb gyülekezetük. Csodálatos, hogy egyházi lapjainkban erről a munkáról még semmi nyomott nem találtam és az egyházi életről szóló hivatalos jelentésekben sincs erről sehol megemlékezés. Nagy lelki haszonnal távoztam a methodista istentiszteletről és megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy a kisebb felekezetek, az u. n. szekták működése egyáltalában nem oly veszedelmes egyházunkra, mint azt némelyek hiszik. Nem kell őket csendőrrel és szolgabíróval kiutasíttatni a faluból, hanem példát kell venni tőlük, hogy igehirdetési munkánkban mélyebben szántsunk és hálónkat mélyebbre vessük. Budapest, 1916. január 16-án. Hüttl Ármin. SZEMLE. A énekes diákok. Baumgarten Ottó, kiéli tanár pompás lapjában, az Evangelische Freiheit múlt évi decemberi számában olvassuk, hogy a Luther életéből ismeretes diákéneklés szokását Stettinben a háború közepette feltámasztották s azzal szép sikereket értek el. A szokás feltámasztásának nemcsak a tanulók megélhetése szempontjából van jelentősége, hanem az egyházi énekügy szempontjából is. Szép egyházi és vallásos népénekeik melódiái megint felharsannak az udvarokon. Az egyhangú, vontatott éneklés unottá tette énekeinket, a gyülekezet énektudására való tekintet mindössze egy pár melódia használatát tette szokásossá különösen városi gyülekezeteinkben. Ezek a fiú énekkarok többhangra betanult, új meg új melódiájú énekeikkel felébresztenék a vágyat ezen új melódiák megismerésére és megtanulására! Ha a Kurrenden-Schüler intézményt hamarosan nem is honosíthatjuk meg (bár Selmeczbányán még mindig megvan), a tanulók által énekelt három hangú átírt énekek gyűjteményét, mely Gott ist mein Lied c. alatt Vieweg kiadásában Lichterfelden jelent meg, ajánljuk éneküggyel foglalkozó olvasóink figyelmébe. Állami ajándék a jezsuitáknak. Ezen a címen a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szóvá teszi az új pécsi főgymnázium ügyét. Ezt a második pécsi gymnáziumot Zichy Gyula gróf pécsi püspök alapította s jezsuitákra bízta annak vezetését. Tudnivaló, hogy tételes törvényeink szerint a jezsuitáknak nincs tartózkodási joguk sem Magyarországon. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a jezsuiták nálunk nyugodtan lakjanak és működjenek, sőt gymnáziumokat is vezessenek. A kormány ennek a pécsi jezsuita vezetés alatt álló második gymnáziumnak a felállításához 700,000 koronát adott! Nem kellett volna az a 700,000 korona másutt jobban?! KÜLFÖLD. Galicia. Az oroszok Galíciában . különösen az evangélikus német telepitvényekben tettek sok kárt. Emlékezetes epizódja marad a háborúnak az a megható menekülés, amelyben D. Zöcklernek volt része a sta- nislaui árvaházzal. Most már D. Zöckler otthon van megint Stanislauban és apostoli buzgósággal igyekszik a háború által okozott nyomorúságokon segíteni. Összegyűjti, támogatja a szerencsétlen hitsorsosokat, Schul- schwesterek képzésére már eddig két tanfolyamot nyitott hogy ezek helyettesítsék a katonai szolgálatot teljesítő vagy elűzött tanítókat. Az árvaház egyik helyiségében járványkórházat rendezett be, melyben lOOhimlős beteget ápolnak a diakonisszák. Katonaotthont rendezett be. Orosz foglyok segítségével megépítette és dec. 2-án felavatta a Ferenc Ferdinánd — emlék csarnokot. Ez az orosz invázió előtt megkezdett és az orosz uralom alatt is tovább épített körülbelől 1000 embert befogadó csarnok most Vörös-kereszt kórház, később német ház lesz. Az árvaház 130 növendéke még mindig Gallneukirchen-ben van Linz mellett, azonban az árvaház mégis népesedik. Már van benne 30 galíciai gyerek, akiket a katonák a legnyomorúságosabb helyzetben szedtek össze és D. Zöckler gondjaira bíztak. Január végén lesz 25 éve, hogy D. Zöckler Galíciában evangélikus szeretetmunkát végez. Ez alkalomból intézete részére Németországban egy alapítványra gyűjtenek. Foglyok lelkigondozása. Az Ev. Kirchenzeitung für Oesterreich közlése szerint Braunauban (Morvaország) a „Hauptverband der christlichen Vereine junger Männer in Oesterreich“ a fogolytáborban egy közös istentiszteleti helyiséget avatott fel. Ez a helyiség a monarchiában eddig egyedüli a maga nemében. A pénzt hozzá az ifjúsági mozgalom amerikai barátai adták, akik Német- és Oroszországban már több hasonló intézményt létesítettek. Az épület több helyiségből áll, mely egy, a különböző felekezetek rendelkezésére álló terem körül csoportosulnak. Olvasó, játszó, torna és tanulótermek sorakoznak egymás mellé. Ezekben a foglyok nemes szórakozást, lelki épülést és szellemi gyarapodást találhatnak. A felavatáson jelen volt két generális, több tiszt, az orosz tábori lelkész, egy bene- dekrendi barát, a kér. kapitány, a hadifogolytáborokat felülvizsgáló nemzetközi bizottság tagjai között egy orosz hercegnő. A felavatást Witz-Oberlin dr., az evang. főegyháztanács tagja végezte. — Mivel ilyen intézeteket csak a legteljesebb kölcsönösség feltétele mellett állítanak fel, szegény fogságba esett véreink nevében kell örülnünk annak, hogy az orosz fogolytáborokban a mi fiaink rendelkezésére is állanak ilyen áldott intézmények. Fogynak a theologusok. A „Chronik der christlichen Welt“ statisztikája szerint a német egyetemek theologiai fakultásain a hallgatók száma az 1914/15. isk. év nyári felében 15 %-kal fogyott. Hatszázhatvannal volt kevesebb hallgatójuk, mint az 1914/15. év téli felében. Népesség szerint most a következő a theol. fakultások sorrendje: Tübingen 495, Berlin 481, Leipzig 76 75
