Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-11 / 46. szám
(pl. a fájdalomérzés) felett helyezkedett el. De egy még nem értekelő vagy becslő Ítélet. Ilyen csak akkor lenne, ha azt mondanám, hogy a fájdalom nem tetszik. Ha az elvet a kínnak öntudatosan elébe tesszük s elv, kín és valami mérték között összehasonlítást végzünk ebből fakad a becslő ítélet. Ez a mérték bírja az értékes vonást. Értékelés tehát csak akkor lehet, ha van valami, ami magában vagy absolute értékes. Az absolute önértékesnek ilyennek kell lennie, ami magára nézve is értékes. Ezen absolut az önszeretetben nyer kifejezést. „A kert kellemes“. A „kellemes“ a haszonból származik, a kert tehát hasznos. A kellemesség s a haszon összeméréséből keletkezik a kert és haszon kapcsolata s ezzel a tárgy értékesnek deklaráltaik. Az érzés, mely ezt elismeri, az értéknek az érzése. Ez tehát a 2-ik fokon áll elő, ez a/tudomásvétel, amely kedves vagy kellemetlen. Egy költemény által okozott érzelmek alapján jövünk reá a költemény értékére. A becslő én elé tehát egy ilyen hangulatos vagy színezett organikus állapot kerül. A mindenkire nézve végső értékes: ő maga. Ahány qualitativ különbséget felfoghatunk, annyiféle funkciót tulajdonítunk magunknak. A képet mi alkotjuk, erről tevékenységi érzésben — erőérzet -— értesülünk. Minél nagyobb erőt fejtettünk ki, annál kellemesebb az alkotott kép is ránk nézve. Minden erőkifejtés tetszik, s erőtlenség visszatetszik. Ha már most saját funkcióink képét megalkottuk s az erőérzet alapján a tetszés vagy nem tetszés előjegyével elláttuk, akkor megszereztük azon eszközt, mellyel idegen tárgyak funkcióit is megitéljük. Az idegen funkció képe tetszik, ha az enyémnek erejével egyenlő vagy azt felülmúlja, nem tetszik, ha énerőmnél kisebb. Minden erős psyhosisban lesz tetsző mozzanat, de nem minden erős psychosis értékes is. Mert az érték gyökere nem az intenzitásban, hanem a qualitásban {minőségben) keresendő. Az érték tehát a tartalomnak funkciója. Ha idegen funkciót értékelünk, a magunkét visszük az idegenre. Mi az értékes, az önértékű? Elv vagy értelem. Nem az élvezet tudata, de megélését mondják értékesnek. A cselekvés indoka nem az élv, hanem a hiány, a tudatos kín. A cselekvések nagy tömege nem, az élvre, hanem az önfentartásra törekszik. Élvezet és kín egy formán fordulnak elő. A növény elpusztítja az ásványt, állat a növényt stb. A tárgy nem az élv miatt értékes. Az étkezés értékét nem az élvezet állapítja meg, hanem az objektiv haszon. Az érték sem erőfokilag sem minőségileg nem áll arányban az élvezettel, hanem a hiányát s így a funkció minőségével. Qualitativ mérő az érték számára csak szellemi lehet, hogy centrális funkció legyen. Ilyen az élv, nem lehet, mert ennek magának is von különféle értéke. A mérték az értékelés lelke. Az értékelés változása a mérték változásaival halad párhuzamosan. A mérték pedig változik, ha a centrális gondolat, mely lelki életünk felett uralkodik, változik. Ezen változás a lélek fejlődésétől függ. E fejlődés az érzékiséget, értelmet és ész formáit tárja elénk. A gyermek lelkét közérzéki adatok töltik el az ifjúéban a sejtetemszerű jelentés uralkodik, a férfikorban az értelem veszi át a szerepet, végre az ész a 726 szellemi centrumot keresi s intuitióval reményű tmegtagadhatni, mert ő az értelmet bírja tárgyáúl, tehát magát találja mindenben. Itt is az öntét kifejtését kell látnunk. Az ész szintén elváltozik, alkota gyarapszik. Az ész világkapcsának kiformálódásával már nemcsak az érzéki és értelmi adatok urául tudja magát, hanem mint az érzéki, értelmi és észbeli alkotások centruma tárul fel maga előtt és közvetlen intuitióval ragadja meg a maga fenséges, egyetlen páratlan csodatermészetét. A két félgömb egy világgá forr össze s akkor egy új felülemelkedéssel magát mint mindezek alkotóját látja. A végső mérték tehát, amely az érték felett dönt, a szemlélő ész mindenkori tartalmi és formai reflexiói fokában keresendő. Annyi mértékünk lesz tehát a tárgy megbecslésére, ahány fokon állhat fejlődésileg a mérkőző alany. Az elsőt az érzékek, a másodikat a sche- matikus értelem, a harmadikat a tartalom, melyet megragadó ész munkája jellemzi. Az első mérték, amelyet a tárgyra alkalmazunk az élv. A gyermek 7 évéig ezzel méri a dolgok értéket. A mindenirányú érdeklődés gyarapítja a világképet. A férfit már nem a ráerőszakalt organikus élv vezeti, hanem a kifejtett erő tudata, a sikerről a hiány és pótlék egyezése, az ok és okozat megfelelősége, értesíti. Végre saját természetének s hatalmának tudatára ébred. Ezen reflexió képességben van az őt mindé i mástól megkülönböztető vonása, saját méltóságának tudata. Az ész értéke sem élvtől, sem haszontól nem függhet, csak a maga természetétől. Az ész nemcsak psych, és physiol, nyilvánuljon, de erről tudomással is bírjon; az öntudat tényében rejlik az én értéke. Az 1. fokon a mérték a kedvérzet a 2. fokon maga az értelmi munka, a 3. fokon ezen belátás, hogy a szellem a legmagasabb méltóság, a nemesség a legmegiisztelöbb predikátum. Ezzel veti össze a maga s egész világ minőségét. Ösztönszerű az értékelés a hedoniztikus fokon s a nemességnél. Nem oly gyors a 2. fokon a hasznossági értékelésnél. A hedonisztikus értékelés területe a „kellemes“ és jelzi az ösztön sikeres megvalósulását. Tiszta . alakja a jelen kifejlett társ. viszonyok közt alig van meg, állatoknál, gyermekeknél 3. éves korig legfeljebb. A hedonista is válogat az élvekben, ami mutatja, hogy más mellékgondolatok lesznek uralkodók, amelyek a haszon gondolatából nyernek jelentőséget. A hcdoniz- mus tehát ideiglenes és korlátolt értékelés. A hasznossági értékelés lényege az értelmi munka sikeressége, az eszközök s célok kölcsönös alkalmassága. Hasznosság és élv nem esnek össze, ilyen élvezetes dolgok nagyon károsak lehetnek s kellemetlen dolgok hasznosak. A hasznosság feltétele az önfentartás értékessége. A hasznossági viszonyok. 1. A külső tárgy és az egész öntét kivált physiol, ösztönei közti relativ, 2. az öntét egyes funkcióinak egymás közti viszonya. Az első csoportba mindazon tárgyak lépnek fel pótlékok gyanánt, melyek a külső természetben vannak s physikai hatóknak nevezhetők: vonzás, villamosság, fény, meleg, víz, levegő stb. Ezek megfelelősége hozza létre az organizmusban az egészséget. A 2. csoportba a fiziológiai funkciók viszonya tartozik: az izom éhezik a táplálék után stb. Minden funkciónak hasznossága 727
