Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-29 / 5. szám
5. szám. hivatott. Meg vagyok róla győződve, hogy ha Jézus fent- idézett nyilatkozatát: „Nemcsak kenyérrel él az ember .. egy gyülekezet vagy egy hatóság kétségbevonná s e kétségbevonás a lelkész anyagi érdekeinek szivénviseléséből, magáévátevéséből fakadna, azt rugóinál fogva maga Jézus sem venné rossz néven. Mert Főtisztelentőséged 38 916 sz. körlevelében ennek a tiszta evangéliumi felfogásnak hű kifejezését, gyakorlati megvalósítását, tehát győzelmét látom s így e körlevél nekem az akkor ért támadásokkal szemben a legfényesebb elégtétel, fogadja ezért s ettől eltekintve kerülete papsága anyagi érdekeinek felkarolásáért hálás köszönetemet és mély tiszteletemet Chugyik Pál, aszódi lelkész. Segédlelkészi ajánlkozás. Tiz évi kűzködés után, koldustarisznya a jutalom. Ki tehetségét, erejét gyülekezetének szentelte, az kénytelen segédlelkészi állás után nézni! Hát nincs mód, amivel ezt a sajnálatos tényt meg lehetne akadályozni? Hát lehetséges, hogy egy beiktatott lelkész oly könnyen állás nélkül maradjon? Hát ennyit ér a beiktatás? Hisz akkor könnyen szabadulhatnak meg a gyülekezetek lelkészeiktől! Egyszerűen megtagadják a fizetést! Eddig úgy tudtam, hogy a lelkész élethossziglan van megválasztva, ime most azt kell látnom, hogy tudatom hibás volt? Hát lehetséges az, hogy a parochus, ki talán idősebb és családos ember, parochia nélkül maradjon? És ha állás nélkül marad? Valahogyan nem jól vagyunk! Azért fáradozunk, dolgozunk, hogy hasonló sorsra jussunk! Ki itt a felelős? Egyház vagy kerület* Talán mind a kettő! A kerületnek tudni kellett volna, hogy a gádorosi egyház nem képes lelkészt tartani s így meg kellett volna szüntetni ezen állást. A kerületnek nem kellett volna beiktatni lelkész testvérünket ezen állásba. A kerület kötelessége, megélhetéséről gondoskodni! Tessék rendes lelkésznek megválasztatni más egyházba! Mindnyájan érdeke, hogy tisztességes s ő neki megfelelő állásba jusson! Segítsünk rajta a méltányosság szerint. Szemlak, 1916. január 20. Fröhlich Győző, cv. lelkész. Egy methodista istentiszteleten. Egy kedves hívünktől értesültem, hogy a methodista egyház püspöke ma este prédikálni fog a Rottenbiller utca 35. sz. a. levő gyülekezeti teremben. Minthogy 1913-ban alkalmam volt a püspöki methodista egyház püspökének Dr. J. L. Nuelsennek egy nyilvános előadását hallani, amelyről akkor az Ev. Lap-ban is referáltam, elmentem este 8 órakor az istentiszteletre. * A felelősség terhe talán nemcsak ezen a két tényezőn nyugszik. Ez azonban nem változtat azon, hogy az önhibájából ilyen ferde helyzetbe jutott papon okvetlen segíteni kell! Mindenesetre rá kellene terelődnie a figyelemnek pusztuló egyházaink sorsára. Gádoros nem áll egyedül. Van más olyan egyházunk is, amely a pap fizetésével hónapokon át, sőt félévnél tovább is adós marad. A magasabbfokú egyházi hatóságok nemcsak a saját dolgaikért felelősek, hanem azért is, hogy a kicsinyek közül se menjen egy se veszendőbe. (Szerk.) Mintegy száz személy lehetett jelen, többnyire nők, köztük három diakonissza ruhában. A mi először feltűnt, a szép gyülekezeti ének volt. Minthogy az énekek dallama is le van könyvükben kottázva, magam is nagy lelki örömmel vettem részt az élénk ütem ti szép éneklésben. Az éneket a prédikátor kisérte jó harmoniumon. Azután szemét lehunyva a felállított asztalkánál imádkozott, olyan bensőséggel és tiszta jézusi érzülettől áthatva, hogy az embernek lelke valósággal érezhette az Isten lelkének jelenlétét. Néhány őszinte szivből fakadt üdvözlő szó után felkérte a püspököt, hogy legyen kegyes az összegyűlt hívekhez szólani. A püspök örömmel teljesítette a kérést. Szeretettel üdvözölte a híveket és hálát adott Istennek, hogy reggel a wieni, most este pedig a budapesti testvéreknek hirdetheti az evangéliumot. A borostyánlevclekkel díszített első balkáni vonat ugyan azt a gondolatot keltette fel benne, hogy felhasználja a kedvező alkalmat és mindjárt a bulgár misszió meglátogatására indul. De mégsem tette, mert sokkal előnyösöbbnek látta hivatása szempontjából, hogy a vasárnapot a wieni és budapesti missziók meglátogatásának szentelje, amikor a testvéreket szinte teljes számban üdvözölheti. Azután az epherusi levél I. fej. 3. versét olvasta fel és beszélt nagy hatással arról, hogy az Isten kegyelmének egész gazdagságát ajándékozta az emberiségnek a Jézus Krisztusban. Sokat beszélt a háborús életviszonyokról, amelyeket hosszú utazásain alaposan megismert és előadását személyes tapasztalataival igen élénkké és élvezetessé tette. Elmondta, hogy egy németországi vasúti állomáson fültanuja volt egy beszélgetésnek, amelyet a várakozó utasok egy sebesült katonával folytattak. Egy úr azt kérdezte, hogy mi volt a legrémesebb hatással reá ? És a katona azt mondta, hogy részt vett szuronyrohamokban, benne állott a leghevesebb tűzben, sok szörnyűséges dolgot élt meg, de a legjobban az rendítette meg lelkét, amikor az ő őrmestere halátos sebében összeroskadva és kezét az ég felé tördelve szünet nélkül, kiáltozta: óh Istenem, óh Istenem az én bűneim! Csend lett a pályaudvaron, mikor a katona ezt elmondta, többet senki nem mert kérdezni, mintha csak templomban lettek volna a kíváncsiskodók, meg- illetődve mentek széjjel. Nagyon szemlélhető módon magyarázta meg továbbá a püspök, hogy milyen óriási különbség van a között, hogy valaki a Krisztusban van-e, vagy a Krisztushoz közel van-e. Ámbár a lutheri bibliafordítást használta, magyarázatában az eredeti szöveget tartotta szeme előtt és azt fejtette ki. Beszédjét rövid mély imádsággal fejezte be. Azután karének következett, mely dacára annak, hogy csak két férfi hang volt benne, igen szép és felemelő hatású volt. Általában azt tapasztaltam, hogy a szép éneklésre igen nagy súlyt fektetnek a híveik, nagy gyönyörűséggel és igaz lelki örömmel énekelnek. Az istentisztelet végeztével megismerkedtem a prédikátorral, aki Göttingenben végezte theol. tanulmányait és a frankfurti methodista theol. főiskolán és igen rokonszerzetes, egyszerű fellépésű, de alaposan képzett embernek benyomását tette rám. A püspökkel és dr. Melle wieni esperesükkel is válthattam néhány szót. Van magyar nyelvű lapjuk is a 73 74
